F-14 Tomcat

Az F-14-es eredetileg a flotta légvédelmét szolgálta légifölény-vadászgépként. Az F-4-eseket váltotta fel. 1970-ben repült először, hadrendbe 1973-ban állították a haditengerészetnél. Irán is vásárolt belőle 79 darabot, még az 1979-es forradalom előtt. Ezekhez az USA nem szállít alkatrészt, ezért miatt nem repülnek (habár 1989-ben láttak néhányat repülni). Az erősebb hajtóművel szerelt B-változat 1987-ben lépett szolgálatba. További radar-, elektronikus és rakétarendszer-fejlesztés eredménye lett a D változat (Super Tomcat). Az A/A+ változatok egy részét 1989-től kezdve továbbfejlesztették D-változattá, illetve új gépek is készültek. Ezek már képesek földi célok elleni precíziós fegyverek hordozására, Afganisztánban 2002-ben be is vetették őket. Nagy, gyors, nehéz vadászgép, nagy fegyverterheléssel. Kétüléses, két hajtóműves harcigép. Sárkányszerkezetét eredetileg 6000 levegőben töltött órára tervezték, ezt később kitolták 7200 órára. Jellegzetessége a változtatható szárnyállás, mint az F-111-esnek, a MiG-23/27-esnek, a Tornadónak, vagy éppen a B-1-esnek. Ez számítógép-vezérelt, de kézi vezérlésre is kapcsolható. Fel- és leszálláshoz 20°-ra, nagysebességű repüléshez 68°-ra állítja az automatika, de a hajófedélzeten tároláshoz 75 fokig hátratolható. A szárnymozgás sebessége 7,5 fok/mp. A pilóták kettős 0-katapultülésben ülnek.