A gyakorlat szerint: a demokrácia liberalizmus-mentesítése alapvetően a szabad választások látszatának fenntartása mellett működő, egyetlen hatalmi centrum erejének és befolyási képességének maximalizálása, miközben az alapvető szabadságjogok és államszervezési normák a háttérbe szorulnak – foglalja össze a STOP.
"Az állam, amit Magyarországon építünk illiberális állam, nem liberális állam" – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök hétvégi, a Bálványosi szabadegyetemen tartott beszédében. Ebből kiindulva keresi a STOP cikke az illiberalizmusra a meghatározást, méghozzá a fogalom megalkotójának értelmezése alapján.
Az illiberalizmust szokást fél- vagy részdemokráciaként értelmezni, ám ezt általában a magukat liberális demokráciaként definiáló államok vagy elemzők teszik. Magát az alapfogalmat az USA-ban élő, indiai származású Fareed Zakaria írta le először egy 1997-ben publikált írásában. Zakaria már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy Közép-Kelet Európára is az a veszély leselkedik, hogy az illiberális demokráciák irányába akar kilengeni.
Orbán Viktor beszédében példa értékű, vagy "sztárállamokat" is megjelölt, amelyekben az illiberalizmus sikeres és az állam szintén. A magyar miniszterelnök Szingapúrt, Oroszországot, Törökországot és Kínát jelölte meg, mint követendő példa. Kínában kimondottan is kommunizmus és diktatúra van, míg Szingapúrban egyetlen párt működik csupán, a hatalmat pedig Lee Kuan Yew választásokon ragadta magához 1965-ben, és lényegében azóta is ő – most formálisan a fia – uralkodik. "A töretlen és látványos gazdasági fejlődés mellett erősen korlátozták a szólás- és gyülekezési szabadságot, a kirívóan kemény büntetési politikai miatt pedig a térség egyik legbiztonságosabb és legtisztább államának tűnik. Politikai elemzők Szingapúrt nem tartják demokratikus országnak – a hatalmat kijelölt utód veszi át, amit formális választásokon legitimálnak a választókkal –, a Lee család pedig hatalmas magánvagyonra tett szert az elmúlt fél évszázadban." – írj elemzésében a STOP.
Új hozzászólás