Mi a különbség 1978 és 2014 között? Az irodalomoktatás koncepciója és a kötelező olvasmányok listája szempontjából szinte semmi. A mai tizenéveseknek ugyanazokon a kötelezőkön kell átrágniuk magukat, mint egykor a szüleiknek.
(...)
El kellene döntenünk végre, mit várunk az irodalomtanítástól. Azt szeretnénk, hogy olvassanak a gyerekeink? Akkor ne szerzők, műcímek, életrajzi adatok és irodalomelméleti definíciók bemagolását várjuk tőlük, hanem nyújtsunk nekik valódi szövegélményt, amelyről véleményük lehet, amely gondolkodásra és vitára készteti őket, amelyet átfogalmazhatnak, továbbírhatnak, dramatizálhatnak, sőt akár kritizálhatnak is
(...)
Vajon hányan ontanának gyászkönnyeket, ha a Szigeti veszedelem vagy a Bánk bán lekerülne a kultúrpolitika/akadémia mesterséges lélegeztető gépéről, és jobblétre szenderülne?
(...)
Miért ne bízhatnánk a gyerekekre a választást? Általános iskolában (de akár középiskolában is) nyugodtan működhetne úgy a rendszer, hogy a tanár és a diákok év elején bedobnak könyvcímeket, ismertetőket írnak róluk, kampányolnak mellettük, aztán szavazással eldöntik, hogy melyik lesz az a két-három könyv, amelyet az adott évben valamennyien elolvasnak, és közösen feldolgoznak.
Hagyjuk az irodalomtörténetet a gimnáziumok fakultációs óráira és az egyetemi szemináriumokra. Senki sem lesz rosszabb ember attól, ha nem tudja, ki írta a Szigeti veszedelmet. Viszont nagyon sokat veszít az, aki soha életében nem tapasztalja meg a papírkalandok izgalmát.
Scheer Katalin írása az origo.hu-n >>>
47 hozzászólásarrow_drop_down_circle
A tanítás már eleve kötelezetségi tényező. Az önként tanulási kedv, vágy vagy érzet sokkal később jelentkezik mint amit a mai törvények és szokások megszabnak, tehát arra várni, hogy valaki önként akarjon valami olyasmit csinálni ami sok aprólékos és kellemetlen időtöltéssel jár akkor soha nem lesz semmi belőle.
Az irodalom is egy tantárgy tehát egy fejlődési követelmény amit lehet rosszul vagy mégrosszabbul megismertetni de úgy hogy az eleve mindenkinek kedvére legyen nem. A közös kötelező olvasmányok is csak abban az esetben lennének mindenki számára kedvezőek ha mindenki ugyanarra szavazva ami elképzelhetetlen éppen ezért az aki másra szavazott de a többség kedvéért mégis más kötelező olvasmányon kell túlrágja magát az ugyanolyan mevetéssel fogja lapozni a könyvet mint a másik ahogy nézett Misire.
Cserébe a gyerek elolvasott egy krimit, meg egy Szabó Magdát.
Hozzá kell azért tennem ehhez a témához, hogy az irodalomtörténetben vannak különböző korok és stílusok, és a kötelező olvasmányok - főleg a középiskolában - ezekhez kapcsolódnak. Megértem, ha egy gyerek a pöttyös könyveket szereti, vagy a krimit szereti, de a műveltség megszerzéséhez olvasnia kell más stílust is. Ezeken kívül pedig a szabad idejében azt olvas, amit akar. Persze, az éppen tanult stílusok képviselői közül válogathatna... és most már lehet is. Tényleg vannak olyan művek, amelyeknek a szövegezése ma már szinte érthetetlen. Jókai viszont nem tartozik ezek közé, hiszen őt kihagyni, a magyar romantika legnagyobb képviselőjét, nem lehet, és hogy lehetne kihagyni Móricz Zsigmondot, vagy Mikszáth Kálmánt, mint naturalista realistát, vagy ... és még hosszú a sor. Szóval, nem olyan egyszerű ez. :) )
hogy egész nap pozitívan, éjszaka meg aktívan, még jobban, aktívabban a nappalnál is működik?
Igen, ez a napnál is világosabb, bárki hiába is szörnyülködik.
Másokra a stílusoddal nagyot hass.
Add ki ami benned van, nem titok a tehetség:
Világunknak hasznára, akármikor lehetsz még.
A szókincsedre azért lehettek volna kicsit nagyobb ráhatással.
A bátyám mondta meg az igazat: "Hugi, Te nem is élsz, csak valami álomvilágban", ezért aztán szót fogadtam.
Volt egy könyvtár-klubféle, ahova jártak a fiatalok, kamaszok. Amikor először oda beléptem, észrevettem egy fiút a sarokban, hát az annyira olvasott, megszűnt körülötte a világ ! (Addig azt hittem, hogy ez lányszokás :) )
Szóval, szerelem első látásra, felfedeztem az "értékes" nekem való másik nemet :)
Ó, hát a hibákat mindig rá kell kenni valakire. Itt se nem a gyereket kell korrepetálni, hanem a pedagógus a hülye.
Ezt ki írta? "Ez viszont a pedagógus hibája!"
Nem veszed észre magad, hogy végtelenül neveletlen vagy? Öregember létedre csak ennyi telik tőled?
Lefekvéskor az ágyban is.. azzal az a baj, hogy néha elfelejtek aludni
Nem is tudnám összeszámolni mennyi könyvet elolvastam már, volt amelyiket többször pl a Tüskevárt meg az indiánosakat!
Akkor én könnyen el tudnálak csábítani, bár nem sok ifjúsági könyvem van. :-))
Éppen "bajlódok" a virágokkal, mert elkezdtem behordani a kintieket, nem jó már ez a sok eső nekik. Az egyik Yukka akkorára nőtt a nyáron, hogy most nehezen találom a helyét :)
Nem a lejárt lemezre gondolok, hanem Jókai nehezen értelmezhető szövegére, az nem gyerekeknek való, nem is nekik íródott. Nem úgy mint a Légy jó mindhalálig meg hasonlók.
Antikváriumban meg piaci könyvárusoknál igazi kincsekre lehet bukkani.
Mindenevő vagyok, de nagyon szeretem a "ponyvát" Rejtő szinte mindent visz, de a maiak közül Vavyan Fable a leglegleg.
Sok könyvünk van, de nem elegendő.
Sok könyvet a szülőktől örököltünk , és van itt minden szinten szinte minden.De nekem is volt kiskönyvtáram, de az a tipikus lányos romantikus könyvem sosem volt.
Főleg bűnügyi regények, Verne , ismeretterjesztők.
Nálam az agavé lesz ami nem tudom hogy fér el a folyóson , meg a sok angyaltrombita igaz azok a kamrában valahogy !:-))
Az első könyvem pedig, amit elolvastam,egy könyvtári mesekönyv volt. A bátyám magával vitt a könyvtárba, ahol a könyvtáros néni nem akarta elhinni, hogy tudok olvasni - első osztályos voltam, de nagyon pici - és amikor bebizonyítottam, ő adta ezt a könyvet. Vékony kis könyvecske volt, egy kisfiúról szólt, akiről kiderült, hogy egy lovag, és megmentette a világot :) Sem a címét, sem az íróját nem jegyeztem meg, csak a tartalmát. Az első kisfiam születésekor kezdtem keresni, de nem találom, lehet, hogy sokkal jelentéktelenebb, mint amire emlékszem, ezért nem ismerem fel, pedig könyvtárakban, és a neten, mindenhol kerestem :)
Nem ismerős a történet a könyvről , szívesen segítenék de nem tudom mi lehet!
A régi könyveknek más az illatuk is a rajzok , az egész értékesebbnek tűnik.
z igazsághoz az is hozzátartozik hogy a Kincskereső kisködmönt is gyakran előveszem. Igaz 16 évesen olvastam a Szép asszonyok egy gazdag házban is... a pad alatt. :-)
Hogy hogyezteténmégnemolvastam???
Most a trónok harcát böngészem, már ha lemászom az almafáról.
Hát ilyeneket kell tanítani Nem a Nyilas Misit!
Erre a nőre csak megvetéssel lehet gondolni hogy ezeket leírta.
Új hozzászólás