Trianon következményeit kizárólag az egységes, vámhatárok nélküli Európa enyhítheti. A fenti volt a címe a közép-európai politika és történelem talán legalaposabb és legtárgyilagosabb brit szakértője – a II. világháború alatt a BBC magyar adásában „Macartney Elemér”-ként nagyra becsült Carlile Aylmer Macartney – 1934-ben megjelent 553 oldalas könyvének is. A magyar és egyéb nemzeti kisebbségekkel szembeni türelmetlenségről és elnyomásról adott látlelete sajnos nem áll távol a mai helyzettől sem. A megoldásra tett javaslatai éppen ezért aktuálisak és észszerűek. Indokolt lenne lefordítani és kiadni ezt a munkát.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
legalábbis a posványosi dagonyászás apropójából határozottan okos lett volna
Az Antal-kormány egykori külügyére szeret elfelejtkezni saját eminens hibáikról. Ez nem csak erkölcsileg baj, de nagyon hasznos lenne, ha legalább mások tanulnának belőlük, arról nem is beszélve, hogy nagyon sok dologra adnak magyarázatot.
Az mnp.hu mára rendelet vezércikkében „Nemzetállamok és nemzeti kisebbségek” rendesen körüljárja a problémát. Kínosan ügyelve, vagy csak feledékenységből (?!?), hogy ártunk és qurmányunk botorságát ne állítsa pellengérre. Igen arról van szó, hogy nem ártott volna nem csak karcolgatni azt a tényt, hogy valóban nagyon sok köze van a nemzetállamosdi (főleg az EU-val szemben hangoztatott) szajkózása és a nemzeti kisebbségek sorsa között.
A szerző addig jutott el, hogy „a magyar kisebbségekkel szembeni jogsértések” kapcsán felveti: „ Külföldi nyomás nélkül nem képzelhető el a helyzet javulása, de egy minden tekintetben példamutató Magyarország – a baráti országok támogatását maga mögött tudva, és rámutatva, hogy a kisebbségekkel szembeni türelmetlenség világszerte még mennyi feszültséghez és konfliktushoz vezethet – elérheti a külhoni magyarok jogos igényeinek a nemzetközi felkarolását.”.
Nem tudom, hogy belegondolta-e a „minden tekintetben példamutató Magyarország” fogalmába, de ha nem tette, akkor nagyon rosszul tette, azt is hogy miközben teveherésznek egy szomszéd állam területén, ott nagyhangon randalíroznak és szédült birkáikat legeltetik, nem jut eszükbe, hogy mennyit ártanak a szavakban ajnározott nemzeti kisebbségeknek. Csak egyetlen példa: mit szólnak majd az ottani magyarok, ha a Román állam példát vesz a Magyarról és pellengérre állítja azokat a szervezeteket, akik más államokból is lapnak pénzeket!!!