Nem titkosak, mégsem ismerhetőek meg a paksi bővítés három megvalósítási megállapodásának részletei: a kormány feloldotta ugyan a legtöbb dokumentum minősítését, a betekintést azonban nem engedélyezi. Beszédes ugyanakkor, hogy mi az, aminek a titkosításához továbbra is minden erővel ragaszkodnak.
Mint emlékezetes, a tervezett paksi bővítésről 2014 januárjában Moszkvában titokban állapodott meg Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. A paktumot a még a 60-as években, a kommunista érában megkötött szovjet-magyar nukleáris együttműködési megállapodás meghosszabbításába csomagolták, a részleteket pedig az azonnal, teljes körűen titkosított három megvalósítási megállapodásban rögzítették. A dokumentumok minősítése miatt az LMP-s Szél Bernadett és a Párbeszéd EP-képviselője, Jávor Benedek is a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, kérve, hogy Péterfalvi Attila, a hivatal elnöke vizsgálja meg, indokolt-e a titkolózás. Még az eljárások alatt a kormány a legtöbb anyag minősítését megszüntette, amit Péterfalvi a vizsgálat lefolytatásáról Szél Bernadettnek írt levelében helyes lépésnek nevezett. Néhány részlet esetében azonban az Orbán-kabinet fenntartotta a titkosítást, aminek indoklását a NAIH is elfogadta.
A kormány a leginkább az EPC (kivitelezési) szerződés 36. fejezetét félti a nyilvánosságtól, amely az ún. speciális megszűnési mechanizmusokat tartalmazza – vagyis azt, hogy hogyan és milyen feltételekkel lehet kihátrálni a szerződésekből, mekkora anyagi veszteséggel jár a kontraktus felmondása. Árulkodó, hogy ezzel kapcsolatban a Putyin-Orbán-paktumban az szerepel: magát a nukleáris együttműködési megállapodást bármikor fel lehet mondani, ami azonban a megvalósítási megállapodások érvényességét nem befolyásolja.
(Népszava)
Cikk- és címlapkép: pixabay.com
Nem baj, ha netán nem épül meg (fizikailag), csak az oligarchák jussanak a pénzükhöz.Majd a köznép fizet.Ha már minket választott a nép ""bölcsessége"" révén.