Az éhenhaláshoz sok az élethez kevés

„Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is. Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével.” (XVI. Benedek pápa)
„A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak.” ( Ferenc pápa)
Megdöbbentő, hogy a sor itt Debrecenben – is – hónapról hónapra növekszik. Szomorú tekintetű, megtört, elkeseredett emberek várják, hogy sorra kerüljenek. Ahány ember, annyi sors, annyi tönkretett élet. Nehezen nyílnak meg, saját nyomoráról senki sem beszél szívesen.
kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2019/03/55711685_1520625864734845_6231222030021165056_o.jpg
kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2019/03/55628842_1520630404734391_7437365639783645184_o.jpg
Sajnos egyre többen érkeznek gyermekeikkel. El sem akartuk hinni, hogy két család jött négy – négy gyermekkel, akik, mint az orgonasíp sétáltak egymás után. Egy másik család három gyerkőccel érkezett. A gyerekek egy része már régi ismerős. Minden hónapban találkozunk velünk, régi ismerősként jönnek, s ölelnek meg bennünket. Szemükben látni véljük a reményt, egy jobb, tisztább emberi életre. Vajon mi lesz a sorsuk pár év múlva, lesz-e erejük kitörni a nincstelenségből, képesek lesznek-e többet elérni, mint szüleik. Egyedül biztos nem megy, a társadalom segítségére van szükség ahhoz, hogy ne legyen az természetes, hogy a közmunkás gyermekének szülei sorsa jut.
kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2019/03/55813559_1520628618067903_1776065295832580096_o.jpg