Tíz éve már, hogy a Columbia űrrepülőgép visszatérés közben a légkörbe érve darabokra szakadt. A tizenhat napos,  STS-107 jelű küldetés során több tudományos kísérletet is végeztek az űrhajósok, akik közül négynek ez volt az első és egyben utolsó küldetése. A tragédiát valószínűleg egy indításkor leváló törmelék okozta, amely eltalálta az űrrepülőgépet, és visszatéréskor a sérült szárny már nem bírta a terhelést. A visszatérés során a problémát tehát a bal szárny belépő (elülső) élén mutatkozó, fent említett sérülés okozta...

Forrás: sf.blog.hu
Feltöltő: Rhewaa
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

9 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt az összes hozzászólás. Kattintson, ha csak a legfrissebbeket olvasná!
Mantakhis
Valóban szomorú esemény, amikor az emberiség legbátrabbjai halnak meg így.
bloom
Az a "törmelék" a szigetelés egy darabja volt, nem?
Rhewaa
Emlékszem, még kislány voltam a Challenger katasztrófa idején. Már akkor is érdekelt minden, ami sci-fi, és tök lelkesen olvastam a Galaktika magazint, a Rakétát, és a Roburt...
aztán, amikor a tévében mutatták, hogyan szakad darabokra a Challenger, a kilövés után pár perccel, nemcsak megdöbbentem, de rájöttem, hogy nagyon, de nagyon messze vagyunk még a sci-fi novellák űrhajózásától...
Rettentően szomorú voltam, és sokáig minden alkalommal, amikor arról szóltak a hírek, hogy újabb útra indul valaki az űrbe, tövig rágtam a körmömet.
Arról már leszoktam, hogy halálra aggódjam magam, de valahogy akkor is nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy törekvéseink néha életet is követelnek. Persze, ez mindig így volt, akkor is, amikor ismeretlen kontinenseket és óceánokat fedeztünk fel itt a Földön, hány és hány utazó, tengerész vesztette életét...
Csak remélni merem, hogy űrhajósaink áldozata sem volt hiábavalóság...
Zsoel
Emlékszem rá. 20 éves voltam. Egy szombati nap volt, egész nap kint voltunk fát vágni az erdőn, és amikor hazaértünk, apukám, miközben fürdéshez készülődött, belenézett a tévébe, aztán akkor már minden csatornán ezzel foglalkoztak...
Rhewaa
Amikor a Columbia tragédiája történt, már felnőtt voltam, a harmadik gyerkőcömet vártam éppen... de legalább annyira szomorú lettem, mint a Challengernél gyerekkoromban.
Ha belegondolok, hogy az emberiség milyen nagyívű terveket fontolgat, dédelget, mikor még földkörüli pályáról sem tudjuk minden körülmények között teljes biztonsággal visszahozni az űrhajósainkat...
Természetesen nem azt mondom, hogy itt most le kell állni mindennel, és vonal.
Isten ments, dehogy. Igenis menni kell, és felfedezni, mert őszintén, a kíváncsiság, a megismerés vágya viszi előre a világot.
Csak irgalmatlanul el tud durranni az agyam, ha azt olvasom, hogy pl. a Columbia katasztrófája megelőzhető lett volna, nagyobb odafigyeléssel, ha nem bagatellizálják el a korábbi jelentésekben már rögzített problémákat...

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.