Bármely pillanatban kirobbanhat a III. világháború – Földünk négy pontján lévő konfliktusok közül bármelyik elvezethet a nukleáris világégéshez

Napjaink rendkívül instabil világában Földünket már hosszú ideje fenyegeti egy potenciális világháború kitörése, a kiváltó szikra berobbanására a világ négy különböző térségében mutatkoznak esélyek. A helyszíneket emelkedő kockázati sorrendben vettük górcső alá.

I.,Közel-Kelet

A közel-keleti térség elsőszámú feszültségforrása az arab-zsidó szembenállás, mely 1948, Izrael állam megalapítása óta mérgezi a régió népeinek életét.A palesztin kérdés megoldatlansága permanens feszültséget szül a zsidók és a palesztinok között a tengermelléki Gázai-övezetben csakúgy, mint Ciszjordániában.

Az Iráni Forradalmi Gárda akcióban Fotó:AFP – Iráni hadsereg médiája

A Közel-Kelet fő destabilizáló tényezői jelenleg a palesztin-izraeli szembenállás mellett az Izraelt halálos ellenségének tekintő teokratikus Irán, a polgárháború sújtotta Szíria, illetve a perzsa állam meghosszabbított karjaként funkcionáló Irán-barát milíciák Libanonban, Irakban, Szíriában, na és persze a húszi lázadókJemenben.

Az Egyesült Államok és a nyugati világ hathatós katonai-gazdasági, valamint erkölcsi támogatását élvező Izrael ellen Irán nem mer nyílt katonai konfliktust felvállalni, ezt a közelmúlt eseményei is bizonyították. Teheránhoz hasonlóan a libanoni Hezbollah, illetve Szíria sem akar háborúba keveredni Izraellel az immár több mint fél éve tartó véres gázai háborús események ellenére sem.

Úgy tűnik, a Közel-Keletet jelenleg leginkább Izrael lobbanthatja lángra. Ehhez nem kell mást tenniük, mint kiprovokálniuk egy háborút Iránnal. A síita állam nukleáris programja igen előrehaladott stádiumban van, Izrael pedig mindenképp meg kívánja akadályozni, hogy Teherán atomfegyverre tehessen szert.

Amennyiben Izrael és ősellensége, Irán között a jelenlegi éles szembenállás véres, más országokat is magába szívó regionális háborúvá eszkalálódik, az az Egyesült Államok, illetve Oroszország esetleges későbbi belépésével a legrosszabb szcenárió beteljesülése esetén akár egy világháborút is előidézhet.

II,,A Koreai-félsziget és Japán térsége

A Távol-Kelet egyik háborús tűzfészke a Koreai-félsziget, melyen két koreai állam, a kommunista Észak-Korea, illetve déli szomszédja, a Koreai Köztársaság fekszik. Jogilag a két ország háborúban áll egymással, a koreai államok között éles ideológiai ellentét feszül.

Észak-koreai vízalatti nukleáris stratégiai  támadófegyver Fotó: AFP/KCNA

Észak-Korea nukleáris hatalom, Kim Dzsongun rendszere Kínára és Oroszországra támaszkodva – utóbbival egyre szorosabb katonai együttműködést kialakítva – fenyegeti szomszédját, az Egyesült Államok egyik legszorosabb térségbeli szövetségesét, Dél-Koreát.

Egy háborús konfliktus esetén Észak-Korea Dél-Koreával és Japánnal, illetve a minden bizonnyal a segítségükre siető Egyesült Államokkal kerülne szembe.Nagy hatótávolságú ballisztikus rakétáival Észak-Korea akár az Egyesült Államok nyugati partvidékét is célba vehetné, az erre irányuló képességek kifejlesztése stratégiai cél Kim Dzsongun észak-koreai vezető számára.

Egy regionális háború is óriási kockázatokkal járna, viszont amennyiben egy előre nem látható eszkaláció következtében Oroszország, vagy esetleg Kina is belépne egy a térségben kirobbanó háborúba Phenjan oldalán – ellensúlyozva Washington részvételét a konfliktusban Dél-Korea és Japán szövetségeseként – az könnyen világégéshez vezethetne.

III., A  tajvani kérdés

A Kínai Népköztársaság, azaz a kommunista vezetésű Kína területe elidegeníthetetlen részének tekinti Tajvan szigetét, amelynek 1949 óta datálódik „önállósága”. Tajvan szigetén a polgárháborút követően a Kínai Köztársaság rendezkedett be, mely ugyancsak magának követeli a fennhatóságota szárazföldi Kína felett is.

A kínai parti őrség hajói Fotó:AFP

Tajvan a II. világháborút követő évtizedek során rendkívüli gazdaságijelentőségre tett szert: gyors gazdasági növekedése az ázsiai kistigrisek sorába emelte. A sziget technológiai ipara kulcsszerepet tölt be a világgazdaságban, mivel a globális félvezetőgyártás jelentős része ide összpontosul. Emellett a Tajvan szigetét a kínai szárazföldtől elválasztó Tajvani-szoroson halad keresztül a világ egyik legfontosabb hajózási útvonala.

A Kínai Népköztárasaság számára nemzetstratégiai cél a szakadár sziget újbóli egyesítése az anyaországgal. Az újraegyesítés békés eszközökkel ugyanakkor nem tűnik reálisnak, mivel a tajvani lakosság nem kíván a kommunista Kína állampolgáraként élni.

Tajvan de facto függetlenségét – jól megfontolt gazdasági érdekeik által vezérelve – az Egyesült Államok, a nyugati világ és számos távol-keleti állam is támogatja, így Peking csak fegyveres erő alkalmazása révén szerezhetné vissza ellenőrzését a sziget felett.

Egy átfogó kínai katonai támadás Tajvan ellen az Egyesült Államok háborúba való belépését jelentené Tajpej oldalán, miközben Washington térségbeli szövetségesei, Dél, Korea és Japán is minden valószínűség szerint a megtámadott sziget segítségére sietnének. A hadban álló felek köre pedig akár Ausztráliával is bővülhetne. Egy ilyen forgatókönyv realitássá válása minimum a Távol-Kelet teljes lángba borulását hozná el. Amennyiben Oroszország és Észak-Korea sem maradna tétlen, az eszkaláció elhozhatná a III. világháborút is.

IV., Az orosz-ukrán háború

A világégés eljövetelének legnagyobb kockázata a harmadik éve zajló orosz-ukrán háború.

Orosz Iszkander rakéta indítása Fotó: AFP – Orosz védelmi minisztérium

Az Egyesült Államok és szövetségesei dollár tízmilliárdokat öltek már Ukrajna felfegyverzésébe, mely mellett komoly hírszerzési és logisztikai támogatást is nyújtanak a megtámadott ország számára – a gazdasági mentőöv biztosítása mellett.

Ezért kijelenthető, hogy – bár a NATO tagállamai nem hadviselő felek, katonáik nem vesznek részt a harcokban, területükön nem zajlanak harci cselekmények – ténylegesen Oroszország és a Nyugat háborúja zajlik Ukrajnában.

A háború során Moszkva komolyan fontolgathatta taktikai atomfegyver bevetését is, melyet nemzetközi sajtójelentések szerint a Nyugat és Kína összehangolt fellépése akadályozott meg. (Washington konvencionális csapásokat helyezett kilátásba a frontvonalakon atomfegyver bevetése esetére, továbbá Hszi Csin-ping kínai elnök is megálljt parancsolhatott Putyinnak ez ügyben.)

Oroszország korábbi elnöke, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev ugyanakkor rendszeresen fenyeget vezető NATO tagállamokat atomcsapással.

Fehéroroszországba 2023-ban megérkeztek az orosz taktikai atomfegyverek, miközben Oroszország kalinyingrádi exklávéjában is szinte bizonyosan vannak nukleáris fegyverek. Mivel Lengyelországban is napirenden van amerikai nukleáris fegyverek befogadása, a helyzet rendkívül robbanásveszélyes.

Az Európára irányzott orosz nukleáris potenciállal az európai atomhatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország együttesen mintegy 500 nukleáris töltete, illetve a Németország, Belgium, Hollandia, Olaszország valamint Törökország területére telepített nagyságrendileg 100 amerikai nukleáris töltet néz farkasszemet.