Az ősz szereti a virslit?

A kislányom két éves. Illetve csak lesz, szeptember elején, de ha most megkérdezed tőle, hogy hány éves vagy, büszkén rávágja, hogy kettő. Szépen beszél, szépen és folyamatosan, azt hiszem, lélegzetet sem vesz, csak mondja, mondja, megállás nélkül azt, ami az eszébe jut. A legújabb téma a közelgő szülinapja, mert néhány hete mondtam neki pár szót a születéséről. Egyszerűen, érthetően, röviden, úgy, hogy ne okozzak neki túl nagy fejtörést. Az egész úgy kezdődött, hogy mesélni akartam valamit, és úgy kezdtem, hogy - Szeretem az őszt… A színes falevelekről, a kicsit hűvösebb, de azért még meleg napokról, a friss levegőről, a gyümölcsökről akartam beszélni, de valamiért elkanyarodtam. Közbeszólt, kérdezgetett és ide lyukadtunk ki: - Azért szeretem, mert te akkor születtél. - Anyaci! Meséld el az őszt!