Életemben egyszer voltam hozzá egészen közel. Valamikor a 80-as évek végén, a Krisztina tér mellett, a villamosmegállóval szembeni újságosnál találkoztunk. Ugyanolyan volt, mint a filmvásznon, a tévében, már akkor sem titkolta ráncait, kezében ott füstölgött az elmaradhatatlan cigaretta és valami napilapot vásárolt. Egy pillanatra hallhattam „élőben” utánozhatatlan sűrűfátyolos hangját. Megszólítani nem mertem, csak zavartan rámosolyogtam, mire én is kaptam egy villanásnyit abból a legendás, kedvesen hamiskás mosolyból, amelyből csak egy van a világon.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás