Zsoltártól az evangéliumig – Beszélgetés Vörös István költővel

„Csak az lehet boldog, aki / jó is. – mondja a Zsoltár. / De ki lehet Zsoltár?” – olvashatjuk a provokatívnak is tűnő gondolatot Vörös István József Attila-díjas költő I. Zsoltár című lírájában. 2015-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg Százötven zsoltár címmel az a kötet, melyben a költő újraértelmezi a zsoltárok üzenetét és ezáltal a figyelem középpontjába teszi annak világát. A szerzővel, egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével versei keletkezéséről, vívódásról, irodalomról beszélgettünk... – A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Százötven zsoltár című kötetének versei a bennük lévő érdekes nyelvi játéknak köszönhetően egyszerre archaikusak és maiak. A régmúlt nyelvezetéből vezetnek minket a mai gondolkodásba, míg a jelenkori szövegből feltűnik az archaikus eredet. Honnan jött ez az ötlet? – Régi tervem volt, hogy a zsoltárokat elő fogom venni. Szoktam úgy verset írni, hogy valamiféle előképekre írom rá, mintegy azok ellenpontjaként, újrajátszásaként...