Gyerekkoromban Bob Dylan volt az, akit az idősebbek, például a bátyám, a negyediken lakó teherautósofőr, meg az angolszász rádiós dj-k nagyra tartottak, hallgattak, szerettek, hivatkoztak rá; az utóbbiak még gyanús toplistákat is készítettek, pusztán azért, hogy teleszórják Dylan-lemezekkel, közben meg leesett ám, hogy sokszor csak egy akusztikus gitárral a kezében dudorászik a rekedt orrhangján. Az első találkozás az ilyen vigasztalhatatlanul és reménytelenül sok lemezt készítő előadóval csakis valamilyen Best of lehet. Előny, ha a junior hallgató 15 évesen már dalszövegeket is fordít angolról. Amikor a Beatles számai már simán mennek, egyszer csak találkozik egy olyan Lennon-sorral, mint az „Elementary penguin singing Hare Krishna” – és akkor gyorsan más után néz, a bakelitlemezek belső borítóin pedig mit talál?...- Ürmös Attila dylanológiai írása:

(Forrás: gittegylet.com, gittegylet.com által)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél