A Fidesz legnagyobb problémái nem a riválisai machinációiból, hanem saját gondolkodásának a korlátaiból fakadnak.
Amikor a baloldalt, s a liberálisokat kell kritizálni, akkor az organikus fejlődés, az egymásra építkező történelmi rétegek tiszteletét kérik számon rajtuk. Amikor viszont a hatalom birtokában alkalmuk nyílik a társadalmat formálni, akkor szinte autista módra gondolkodnak.
A fideszesek akaratosak, s ezért csípőből utasítanak el mindent, ami a korlátokra figyelmezteti őket. Mit nekik a világ, mit nekik bárki és bármi, ami ellent akar állni az elképzeléseiknek.
A fideszesek igazi poszt-modern közéleti emberek, akik nem csak a modernizáció gondolatára, de a modernizáció összes kritikájára is vevők egyben. Orbán Viktor évek óta nyomja a munka-központú gazdasági ideológiát ( ami mára beérett mint politikai propaganda), a nemzetközi pénzpiac csak egy szoci-libi ködképződmény, amely Bacon ideáihoz hasonlóan csak akadályozzák a tisztánlátást.
A fideszes gondolkodásmód része mindig a meta-kritika: minden gyanús, ami uralkodó ideológia, narratíva, világmagyarázat ad, s amit mindenki szajkóz. Az már nem a világ valóságos állapota, hanem a valóság uralmi célokra használt utólagos ideológiája. Hamis kép, amit csak a hülyék nyalnak be.
Szemben áll ezzel az igaz tudás, amelyet az a kritika biztosít, amely leás a dolgok mélyére, feltárja a gondolatok mélyén rejlő uralmi igazolásokat, s amely rávilágít arra, hogy a világ megingathatatlannak hitt rendje nem más, mint privilegizált csoportok hasznát szolgáló kábítás.
A pénzpiac, a bizalom, a minősítő intézetek jelentései, a nemzetközi közvélemény értékítélete, a nemzetközi közvélemény, ezek mind csak felfújt kamuk, amelyeket épeszű ember nem hisz el.
A fideszes politikusok és ideológusok azért tudnak ellavírozni a magyar jobboldal ezer fajta kapitalizmus –felfogása és kapitalizmus-kritikája között, mert azt sugallják, s azt is gondolják, hogy a létező kapitalizmusra ráfér a változtatás, a mély kritika, s nem minden szentírás abból, amit elengedhetetlen elemének tartanak.
Ez a távolságtartó, kritikai szemléletmód az, amely még a párton belüli, liberálisan gondolkodó vagy a liberális világot elfogadó embereket is nyitottá teszi a Fidesz körül kialakult, rendkívül tág politikai kultúra elfogadására.
Ez nyilván tudatos játék is: a Fideszen belül azért van szőnyeg alá söpörve egy csomó ideológiai ellentét, s azért nincs egymás között pezsgő vita, mert ezt a széles (szerintem nagyon széles) kulturális koalíciót csak a kapitalizmus kritizálásának vékony szála köti össze.
Ebben a közegben lehet bocsánatos kisiklás Kósa Lajos debreceni kijelentése, a mit nekünk EU!, mit nekünk pénzpiac!, mit nekünk bárki! gondolata.
(Kóczián Péter újságíró, szerkesztő, rádiós- és televíziós riporter)
Új hozzászólás