1977. április 30-án a magyar válogatott világbajnoki selejtezőt játszott a szovjetekkel (CCCP). 70 ezer néző a Népstadionban, milliók a képernyők előtt. Barátom, akihez elmentem azon az estén, egy garzonházban lakott. Ott volt az ő barátja is, Gusztáv, egy derékig érő hajú, laza, szókimondó fiú. Gondoltuk, beszerzünk italt valahol. Kifelé tartottunk a házból, amikor észrevettük, hogy nyitva a társalgó. Szemben férfiak fotelekben, székeken, a füstös, sötét szobát bevilágította a tévé kékes fénye. Az arcokra kiült a várakozás feszültsége meg valami boldogságféle, hogy együtt lehetnek.
Forrás:
azacs.blog.hu
Feltöltő: rosissy
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A termékeknek ne legyen már nemzetiségük!
Miért ne legyen ? A minőség mellett legalább annyira fontos az azonosulás. Legyen jó az áru, de lehetőleg magyar legyen.
Nem jobb akkor már az édes és narancssárga (de pláne!!!)?