Mikulás-napi műsort adnak a börtönben a rabok: jönnek sorban a kopasz, kigyúrt, tagbaszakadt foglyok, kiállnak ők a pódiumra, s kedves kis versikéket szavalnak. A nagyteremben vagyunk vagy százan. Irulnak-pirulnak és gügyögnek előttünk a rab férfiak, mint a gyermekek, pedig oly vastag az ő felkarjuk, mint az én derekam. Vörösödik az elítéltek füle, s remeg a hangjuk, mikor így énekelnek: suttog a fenyves, zöld erdő, rászitál a hófelhő. Télapó is már eljő. Röhögnék, de nem merek. Megszólnának. Meghívják a hírlapírót Mikulás-napi ünnepségre szeretettel, az meg csak röhögcsél őrajtuk? Nem, én nem röhögök. Én feszülten figyelek – merthogy megjönnek a nők is. Azok a rab nők!
Forrás:
Népszabadság Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás