Kálmán agya megint eldurrant egy kicsinyt. Alant olvasható, mennyire. Na idefigyejjé, te lázárjani. Hogy borétanám reád a rémfát, te öcsémuccse. Elkapkodtad te most itten a sulykot, de baszom messzire, te kölyök. Mert mi van. Beszéljük mink a Robi sógorral, hogy mi lesz már, kint vannak a hajlékonyak a placcon, elcsúsznak végül, kinek öröm az. Én persze csak röhögök a sok hülye tarlósivadékon, de Robisógor, bár szögedi, mégsem. Ő mostan ugyanis konkréten alezredes, vagy vezérőrnagy, vagy mijakurvannya a jardnál.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás