Párhuzamos életrajzok

A fiatalember „jókor volt, jó helyen”, pompásan kihasználta a nép igényét. A bíróságok megpróbálták valahogy tetten érni, de éveken át nem találtak rajta fogást. Élt a 20. század első felében egy olasz-amerikai fiatalember, aki „jókor volt jó helyen”, és a nép jogos igényeit elégítette ki. Remekül kihasználta, hogy szigorú törvényt hoztak a szeszárusítás ellen. Hamarosan ő lett a legnagyobb forgalmazó a piacon, eszközeiben nem válogatott, aki az útjában állt, egyszerűen megölette. De hogy még nagyobb jótevőnek tűnjön a nép előtt, jótékonykodni kezdett, alapítványokat hozott létre a szegények számára, a nagy válság idején még ingyenkonyhákat is nyitott. Csak arra nem figyelt, hogy adóit rendesen befizesse. Sem a szesztilalom megsértését, sem a gyilkosságokat, zsarolásokat, megfélemlítéseket nem tudták rábizonyítani, de az adócsalást igen. 11 évet kapott, súlyos betegen, szánalmas roncsként szabadult ki. A fiatalembert Al Caponénak hívták.