Üzenet Erdélyből: és ennek mi köze van a focihoz?

Megmutattuk nekik, az anyjuk istenit! Egy nap alatt visszafoglaltuk Erdélyt. Pont a közepén kezdtük, Hargita megye fővárosában, Sepsiszentgyörgyön. Érezhették a székely testvéreink is, hogy megjöttünk, el is mentünk, szépen kiöltözve a fekete MAGYARORSZÁG pólóinkba kulturálódni velük, de testvér, hát én azt hittem, hogy a Székelyföldön csak a nemzeti rock lehet, de valami hipsterek bohóckodtak ott angolul, és a helyiekből is csak az alja volt ott, tod, akik már elrománosodtak, és az egyik még be is szólt nekünk, faszom tudja, mit, de aztán megkapta, nehogy már egy román mondja meg nekünk a Szent Székelyföldön, hogy mit csináljunk, hát ez a mi ősi hazánk, nekem ott írja a szívemen, hogy Magyarország, bazdmeg. Fel is tetováltatom, ahogy hazaértem. Ide, a turul alá. Nem, a szívem fölé nem tudom, hát már ott van a nyilaskereszt. Nekem mondja, hát én egy szuszra el tudom énekelni a magyar és a székely himnuszt! Még szerencséjük, hogy a petárdákat meg a füstbombákat tartogattuk a meccsre.