Félezer magyar indult a hétvégén Krakkóba, hogy rész vegyen a lengyel függetlenségi nap eseményein – jelentette be az egyik csoport indulása előtt Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) elnöke vasárnap reggel, Budapesten.
Mint elmondta, céljuk a lengyel-magyar barátság folyamatos erősítése, ezért Zalaegerszegről, Miskolcról, illetve Budapestről 9 busz indult Krakkóba a lengyel függetlenségi nap tiszteletére. Mint fogalmazott: a két nép közös tulajdonsága, hogy állandóan a „honszerzés és a honvesztés” állapotában van.
A keresztényi gyökerek Európában leginkább a magyarok és a lengyelek szívében, lelkében van meg, ezt fontos megőrizni és a jövő Európai Uniója felé közösen közvetíteni – tette hozzá. Hangsúlyozta a közös Európa fontosságát, hozzátéve, hogy az egyenrangú nemzetek Európáját szeretnék megvalósítani.
Csizmadia László elmondta: 350 civil lengyel szervezet hívta meg őket Krakkóba. A függetlenség napi eseményeken immár harmadik éve vesznek részt. Reményei szerint 2014. március 15-én ismét Magyarországra jönnek lengyel barátaik.
Mint elmondta: vasárnap délután érkeznek Krakkóba, ahol a székesegyházban misén vesznek részt, majd megkoszorúzzák a több mint 20 ezer halottat követelő második világháborús katyni mészárlás emlékművét és megemlékeznek a néhány évvel ezelőtti szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség áldozatairól, ahol a lengyel állami vezetés jelentős része életét vesztette.
Vasárnap este magyar és lengyel irodalmi és műveket hallgatnak meg. Hétfőn közösen felvonulnak lengyel meghívóikkal, majd egy újabb misén vesznek részt. A főünnepség Krakkó főterén lesz, ahová több 10 ezer résztvevőt várnak. A rendezvényen felszólal Csizmadia László is.
Konrad Sutarsky, a Budapesti Lengyelség Múzeumának igazgatója a vasárnapi indulás előtt elmondta, hogy több magyarországi lengyel is elutazik Krakkóba, hiszen fontos, hogy a két nép barátságát újra és újra megerősítsék az újabb nemzedékek is.
Oláh János, a FOKUSZ Egyesület elnöke arra emlékeztetett, hogy a magyar-lengyel kulturális, irodalmi kapcsolatoknak is nagy múltja van. A magyar és lengyel lélek rokon, amely a történelemből gyökerező "érzület" – tette hozzá.
Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap főmunkatársa felidézte, hogy 1918. november 11-én nyerték vissza a lengyelek állami létüket és függetlenségüket. Beszélt a Szovjet-Oroszország elleni lengyel háború és a II. világháború során tapasztalt lengyel-magyar együttműködésről is. Mint elmondta: azokért az évszázadokért mennek oda, amelyeket együtt vittek véghez.
Megfogalmazása szerint: ha a közép- és kelet európai népek össze tudnak fogni, akkor képesek lesznek ellenállni a nyugatról érkező gazdasági gyarmatosításnak – így vonva analógiát a régió országainak XX. századi szabadságküzdelme és a jelenlegi célok között. Pusztán meggyőződésből és szeretetből mennek oda – tette hozzá.
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Bayer Zsolt Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez című cikke 1994. október 21-én jelent meg a Népszabadságban:
„Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe fideszék. Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végsõ bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem.
Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem õket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról. Na, a Tóth Bélát pedig a Bécsi Kávézóban mutatták be nekem, rizsfelfújtat evett a picim, málnaöntettel, aztán kért egy leveseskanalat, hogy rendesen ki tudja hörpölni a jó szaftját neki. Na most, én igazán nem vagyon megjátszós, de ez mégiscsak zsenánt volt kicsinység. Hát így.
Ki hitte volna, hogy lassan majd megszeretem őket.” (Bayer Zsolt - Népszabadság)
Új hozzászólás