Hungarikummá vált a kalocsai népművészet ( írás, hímzés és pingálás)

Kalocsa nevének hallatán a legtöbb embernek a paprika mellett a népművészet jut eszébe. A tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás messze földön ismert, összemosódott a magyar népművészet fogalmával. Ez a művészet a Kalocsa XVIII-XIX. századi határában kialakult falvak: Homokmégy, Öregcsertő, Drágszél, Szakmár, Újtelek és a hozzájuk tartozó közel negyedszáz szállás hagyományos paraszti művészeti kultúrája. A szomszédos falvak lakói potának nevezik az e művészetet magáénak valló, jól körülhatárolható néprajzi csoportot. Kalocsa XVIII. századi határában, a várostól távoli földeken jöttek létre a város parasztlakosságának gazdasági telephelyei. A XIX. században váltak állandó lakóhelyekké. A városnak hátat fordító kalocsaiak népesítették be a szállásokat.