Az igazság olyan, mint egy szobor, egy szobor olyan, mint a nép, aki állította. A mi ábrázatunk csillan vissza a bronz és márvány alakokról. Ők mi vagyunk. Talán az élők elfeledkeztek a szobraikról. Az élők talán megfeledkeztek saját magukról is. Ha ők mind elhagynak minket, elhagynak majd minket új szobraink is. Akiket a jövőben állítanánk díszes talpaikra. Elfogy a gondolat és elfogy a tehetség, úgy, ahogy elfogynak a szobrok is Budapest utcáiról. Félek, nem álmodom.
Forrás:
horvathdorka.blogspot.hu
Feltöltő: horvathdorka
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás