Az elmúlt két évszázadban Magyarországon többször is lényegében hiánytalanul felépültek a Nyugat intézményes megoldásai. Ám a csaknem mindenkit elérő gyors polgárosodás újra és újra elmaradt. Így ismételten biztos bázis nélkül maradt minden demokratikus kísérlet. Már Zrínyi Miklós sokban a magyar értékvilág bajaival magyarázta az ország ismétlődő kudarcait. Széchenyi István, majd az ő nyomán Szekfű Gyula egész katalógusát állította össze a jellegzetes beállítódásbeli tévutaknak. Most pedig a Fidesz vezetői éppen ezekre, azaz a hazai magatartásminták árnyékos oldalára építik fel megváltónak remélt politikájukat. Holott társadalmunk eddigi eredménytelensége jobbára éppen belőlük származik.
Amíg rezsiharcszerű kampányokkal lehet a leghatékonyabban megmozgatni a hazai közvéleményt, addig aligha lesz joguralmon alapuló szilárd demokrácia Magyarországon. Horn Gyula ingyenes nyugdíjas utazási kedvezménye óta az összes nagyobb hazai párt a csodatevő népbarát ígéretet keresi, és ha a választók tömegei ezt honorálják, így maradhat végtelenségig.
Az ország nyugatos boldogulásának alkotmányos alapjait az 1989-es fordulat megteremtette. Azóta minden korábbinál inkább rajtunk, magyarokon múlik az ország eredményessége. Nem az egyik vagy a másik közéleti tömb tette eddig megoldhatatlanná a társadalom bajait, hanem ketten együtt. Változást csupán az hozhat, ha pozitív tapasztalatok egymást követő során az emberek megismerik az együttes cselekvés előnyeit, megélhetik a kiszámítható alkotmányosság hasznát. Az állampolgárok egyre szélesebb köreire támaszkodva új szereplők és szervezetek sora lép fel jobb- és baloldalon egyformán, és a közvélemény többségének támogatásával felmondja a kétoldalú szembenállás logikáját. Tágabb térségünkben már más nemzetek is voltak nehéz helyzetben, aztán élve a kedvezőbbre fordult külső feltételekkel, döntően saját tehetségükre hagyatkozva többségük meglelte a maga kiútját. Ehhez végre meg kellene találni a valódi hazai polgárosodás kulturális beállítódásainkhoz igazodó új magyar modelljét. Ettől 1989 óta alighanem mostanság állunk a legtávolabb, mégis a nekünk kívülről megadatott lehetőségek minden bizonnyal jobbak, mint az első világháború óta bármikor is voltak.
Tölgyessy Péter írása a Hvg.hu-n >>>
Új hozzászólás