Kálmán Olga Szanyi Tibor véleményét kérdezte arról, hogy hirtelen, mindenféle egyeztetés nélkül elkezdték építeni a német megszállás emlékművét a Szabadság téren.
Erre Szanyi Tibor meglehetősen kemény dolgot mondott. Azt állította, hogy az a náci sas, ami rákerül az emlékműre, maga Orbán Viktor és amit ő mond, az a nácik által használt retorikában is fellelhető volt. Az ATV.hu videóján 13:44-től érdemes figyelni az eseményeket.
Az MSZP EP-listavezetője azt is mondta, Kálmán Olga folyamatosan éket ver az Összefogás szereplői közé.
Vágó István tegnap arról panaszkodott, hogy a "fikázóknak" köszönhető a vasárnapi baloldali választási vereség, mert nem fikázták eléggé a felcsúti stadiont.
"Az ért "..."...És van képe :"Mert tanult kolléga meg kellene tanulni fogalmazni."...atyaisten és ezek fognak újabb négy évig a nyakunkon ülni?
"“Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.