Az emlékezés tere(i) – Gondolatok a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján

A Holokauszt 70 emlékév sajnálatos lehetőséget ad a különböző nézetek olyanfajta előretörésére, amelyek éppen az emlékezettől fosztják meg az embereket. Mintha az emlékezet nem a kérdéstől indulna – mint ahogy azt oly sok országban tapasztalhattuk –, hanem a punktáció elhelyezésével. Sajnálatos tény, hogy ma Magyarország – bár hetven év telt el – mégsem készült fel / nem akar felkészülni az emlékezetre. Az elmúlt rendszerek nem tették lehetővé először a beszélést, majd a vitát, a párbeszédet, az emlékezetkultúra kialakítását. Talán ebből is következik az az értelmetlenség, hogy ma, ha valaki a holokausztra emlékezik akkor vagy zsidónak kell lennie, vagy filoszemitának, nem lehet egyszerűen magyar. Ha nem emlékezik, akkor burkoltan vagy nyíltan antiszemita. Mit keresünk akkor itt? Mire emlékezünk? Történelmi tények mutatják, hogy volt olyan idő, amikor ember emberre támadt, amikor nem testvére, hanem gyilkosa volt Isten képmása a másiknak. Ártatlan emberek kerültek kezdetben...