Szombathelyi drogosai Hende szárnyai alatt

Hende jön és járhatatlan, még használhatatlan utakat, hidakat avat, félkész kórházakat alapoz, aztán pár hét múlva újra avat, bár a lépcsők még csak az üres szintekre visznek! Levelet küld a tűzkatasztrófában tönkrement idős-otthon lakóinak, melyben a használhatatlanul újjáépített tetőteret üzeni a haldoklóknak! Átad és ünnepel, valójában az árkokat mélyíti Azt sajnálhatjuk a leginkább, hogy soha nem fogjuk megtudni, ki ő valójában?! Kiféle, miféle ember, aki szégyenkezve, dologtalanul elment, hogy évek múlva visszajöhessen?! Nem ismerhetjük meg a gondolatait, érzéseit, mert ezt a nyomorult álarcot ráragasztották és faarccal, bugyuta szövegdobozokkal tódul, mindig, ha nagyon nagy a baj! Mert a baj egyre nagyobb! És bár a suttogás mindig halkabb, mint az üvöltés, ráadásul bátortalanabbnak is tűnik, azért a tikkadó kút egyre kevesebb vizet ígér!