Magyarokat díjaztak a korrupció miatt

Két magyar szociológust tüntettek ki Amerikában tanulmányukért, amit a korrupció működéséről írtak le.

Itthon lényegében senki nem foglalkozott az általuk felajánlott tanulmánnyal, évekig nem volt lehetőségük a kutatásról szóló cikket megjelentetniük. Amerikában egy rangos folyóiratban jelent meg 2013. decemberében Jávor István, az ELTE Szociológia Tanszékének egyetemi docense és Jancsics Dávid – aki szintén az ELTE-n végzett szociológus –, kutatásának az összefoglalója, majd idén augusztusban elnyerte a szervezetszociológia területén mértékadó tudományos szervezet, az Academy of Management legjobb tavalyi cikkért járó díját is. Az amerikai bírálók nagy újdonságként fogadták a kutatást, és most úgy látják, hogy a korrupciót olyan megközelítésből sikerült bemutatniuk a magyar kutatóknak, amit még sose írt le senki. A vizsgálódásuk során megalkotott fogalomra az egyik amerikai bíráló például azt írta, hogy ez a felfedezés a legérdekesebb eleme a tanulmánynak, és ez valószínűleg olyasmi, amire a jövőben más kutatók hivatkozni fognak. 

"Janics Dávid, aki most a City University of New York kutatója a szervezeteken belüli korrupció működését próbálta meg tudományosan leírni a szervezetek hatalmi viszonyai alapján. Ehhez 42 mélyinterjút készítettek 2009 decembere és 2010 júliusa között felső vezetőkkel, középszintű menedzserekkel és szakemberekkel, alacsonyabb beosztású alkalmazottakkal, politikusokkal és oknyomozó újságírókkal" – írja a HVG az elkészült munkával kapcsolatban. 

A lap érdekes részleteket közöl a cikkből, illetve a tanulmányból, egy budapesti belvárosi önkormányzati képviselő mesélte a következő esetet: „Volt ez az épület, ami utcaképi védettséget élvezett, ami azt jelenti, hogy a homlokzatot meg kell tartani, de mögötte bármit lehet csinálni. Magasságot sem lehet emelni. Egyik nap az építkezésen a markoló véletlenül belebontott a homlokzatba. Emiatt az önkormányzat életveszélyessé nyilvánította az egész homlokzatot és le kellett bontani. Úgy tettek, mintha egy véletlen baleset lett volna, de ezzel megúszták az egész homlokzat-megóvási hercehurcát. A markoló vezetője talán még prémiumot is kapott.”

Evidensnek tűnhet a példa, sőt a tanulmányra is sokan legyintettek korábban, hiszen mindenki tudja, hogy a korrupció hogyan működik Magyarországon. A kutatás, valamint az ebből született elemzés kiindulópontja lehet annak, hogy egy szervezet felépítésénél mire kell arra figyelni, hogy ne alakulhasson ki korrupció.

Mintát mutat azoknak, akik a közbeszerzési kiírásokat bogarásszák, arra vadászva, hogy azokat kire írták ki, mely paraméterek, pályázati feltételek azok, amelyeknek csak egyetlen – már kiszemelt – pályázó fog megfelelni. 

Fontos újításnak tartja a két kutató, hogy nem csak azt mutatja be, miként veszik meg  a kisrendőrt és a politikust, hanem azt is, hogy egy-egy szervezeten belül mi történik, mi teszi lehetővé és hatékonnyá a lefizetést – idézi Jávort a HVG, majd idéz egy példát a tanulmányból: „Mindig szükség van beosztottakra, akik a korrupciót megcsinálják... és mindig találsz valakit, aki elvégzi neked a piszkos munkát. Ők is magasabbra akarnak jutni és ezért megcsinálják. Sokszor csak azért asszisztálnak a vezető korrupciójához, mert ez a nyugodt élet titka. Megcsinálom azt, amit a főnök mond és a többi nem érdekel... szóval nem érdekük a konfliktus.” 

Mivel ez a "középső szint" jelentősen hozzájárul, sőt zökkenőmentes működését ez biztosítja, szükség van az ő korrumpálódásukra. Ők legalizálják széles körben és teszik a gépezet részévé a csúszópénzeket. 

A legkirívóbb halmaz a közbeszerzések: "Ha kiírnak egy közbeszerzési pályázatot, ami arra van, hogy egy kiszemelt cégnek juttassanak állami pénzt, ahhoz az kell, hogy két vezető, például egy polgármester vagy politikai vezető megegyezzen a baráti vállalkozóval. Utána viszont a pályázati dokumentációt valakiknek úgy kell megírniuk, hogy az működjön. Ők a középszintű dolgozók, szakértők a minisztériumban vagy a hatóságnál, akik például kikeresik azokat a műszaki paramétereket, amelyek alapján a kiírás csak az X Kft.-re fog passzolni" – magyarázza a HVG cikkírója, majd következik a szemléletes példa a tanulmányból: "Amikor kiírsz egy pályázatot, azt nem könnyű úgy megcsinálni, hogy a barátod nyerje meg... akkor elkezdődik egy ilyen pár hónapos kavarás. Ezalatt te keresed a barátod cégében azokat az apró jellegzetességeket, amik a pályázatban majd elvárásként fognak megjelenni. Például, hogy az elmúlt X évben ilyen és ilyen speciális szaktudással rendelkező emberek dolgoztak a cégnél... meg ilyenek. Eléggé óvatosan kell ezt csinálni, mert egyrészt ki kell zárnod a konkurenciát ezzel, de közben védve kell, hogy maradj. Ki kell alakítanod egy követelményrendszert, aminek csak a barátod felel meg. Az egész tenderdokumentációt rá kell szabni, de mondom óvatosan, mert vannak olyan projektek, amiket nem csak a Közlönyben, hanem uniós közlönyökben is meg kell jelentetni.”