Vannak szomorú sorsok, a szegregátumokban túl sok is, az ember, mikor naponta találkozik velük, sokszor már nem is gondol bele, milyen életek vannak. Valahogy olyan szükségszerűen simul bele a nyomorúságba gyerek, öreg, beteg …. aztán, amikor bekövetkezik az utolsó lépés, már nem lehet nem belegondolni. Hogy miféle élet volt az, miféle élethelyzetekkel, és aki eltávozott, milyen nyomot hagy maga után.
Forrás:
narancskod.blogspot.hu
Feltöltő: huszas
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás