Régi szegényellenes reflex: nekik nem is kell az étel

Az M1 egyik műsorvezetője ma reggel úgy döntött, nem hagy semmit a véletlenre, ő maga fogja a szegények ellen hergelni Harrach Péter kormánypárti képviselőt. A szociális kiadások lefaragása idején ez egy meglehetősen gusztustalan húzás. Egyben egy régi előitéletes toposzt is felismerhetünk benne. A köztévé műsorvezetőiről idáig se voltunk különösebben jó véleménnyel. Tudtuk, hogy nagyrészük a kormányzati propagandagépezet szerves részének tekinti magát, legfőbb feladatának pedig azt tartja, hogy a lehető legszélesebb köröket győzze meg a kormány igazáról. Idáig viszont inkább a szócső szerep és az alázatos alákérdezés feküdt nekik, arra kevéssé akadt példa, hogy a műsorvezetők kezdték volna el hergelni az ország vezetőit. Fábián Barna, az M1 Ma reggel műsorvezetője ezen a gyakorlaton készül változtatni. A KDNP-s Harrach Péterrel beszélgetve ugyanis Fábián kijelentette: „Múltkor láttam egy érdekes kimutatást, egy felmérést, melyben az szerepel, hogy a gyermekek egy része nem azért megy be reggeli nélkül az iskolába, mert a szülők nem tudják neki előkészíteni, vagy csomagolni. Hanem egyszerűen nem éhes.” Itt az idézett részlet:  Fábián nyilván művelt ember, aki olvas „kimutatásokat” és „felméréseket”, azt viszont nem osztja meg a nézőkkel, milyen dubiózus forrásból kotorta elő ezt a baromságot, pont akkor, amikor a jövőévi költségvetés tervezete már titkolni sem próbálja, hogy a szociális kiadások megnyirbálásával emberek tömegei lehetetlenednek el, amikor az Eurostat uniós statisztikai hivatal adatai szerint a magyar lakosság egyharmadát érinti az elszegényedés és a társadalmi kirekesztettség, és kb. négymillió ember él a létminimum alatt. Harrach pedig nem habozik hozzátenni a magáét: „Gondolom, ez életforma kérdése.” Egyszerűbben megfogalmazva: az éhezést mindenki magának választja. Persze nincs ebben a gondolatmanetben semmi új: egy régi rasszista toposzra vezethető vissza, amely már egy ideje az elnyomás és az előítéletek igazolására szolgált. Ha felelősségre vonták, az elnyomó mindig is azzal védekezett: az asszony szereti, ha otthon lehet, és nincs más dolga, csak, hogy szüljön, főzzön és takarítson, a buta „néger” élvezi, ha a földeken dolgoztatják, a „csövest” az otthontalansággal járó végtelen szabadság mozgatja, és évszázadokig a cigánynak sem volt semmi baja azzal, hogy a dögkútból kellett lakmároznia. A 21. században, azt hihetnénk, hogy ez a fajta gondolkodás már kihalóban van, az ilyen kijelentésekre pedig minimum szemöldökráncolás a válasz. A közszolgálati televízióban ezzel szemben azt látjuk, hogy műsorvezető és vendég egymást túllicitálva uszítanak a szegényember ellen. Azért az érdekelne, hogy elgalább egy pici bűntudatuk volt-e, amikor az említett szavak elhagyták a szájukat. Azt meg már csak érdekességként tesszük hozzá, hogy az amerikai konzervatívokat ugyan manapság (vagy legalábbis tegnap óta) nem szeretjük, a legrosszabb húzásaikat mégis kritikátlanul átvesszük. A nyolcvanas években ugyanis Ronald Reagan republikánus párti amerikai elnöknek volt szokása burkoltan rasszista kijelentéseket tenni, amiket persze csak az nem értett, aki nem akart. Ő mondogatta például, hogy a társadalom bizonyos tagjai segélyekből dőzsölnek, azok a milliók pedig, akik éhesen mennek aludni, minden valószínűség szerint fogyókúráznak.