A politikus 2011-ben barátként vagy csicskaként tekintett az újságíróra, mára annyiban változott a helyzet, hogy most már csak csicskaként – mondja Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője a Médiapiacnak.
A helyzet sokkal súlyosabb lett azzal, hogy egypólusúvá vált a politikai rendszer. Annyira, amennyire csak lehet. Tényleg csak röhögni lehet azon, hogy a Fidesz már kínjában próbálja életben tartani az MSZP-t, hogy úgy látsszon, mintha még mindig veszélyes lenne rá. Itt az internetadós tüntéseknél is bedobták, hogy az MSZP szervezi... Vicc. Abban a pártban nincs két ember, aki egyedül be tudja kötni a cipőfűzőjét. Az MSZP nemhogy tüntetést nem szervez, örül, ha reggel fel tud kelni, és ki tud menni egyedül a vécére.
(...)
Minden területen a piaci viszonyok megszüntetését, a haverok kapitalizmusát, a politikai háttérgazdasághoz kötődő figurák nyomulását látjuk. Olyan öncenzurális reflexek kezdtek működni, hogy még a hetvenes években is megirigyelték volna az agitprop osztályon. A sajtóban annyival rosszabb a helyzet, hogy itt a piac szinte teljesen megszűnt, a pénzek nagyobbik részét gyakorlatilag a politika tudja mozgatni. Nem csak az állami költéseket, de az államhoz vagy a hatalomhoz kapcsolódó számtalan baráti vállalkozás költéseit, aztán a hozzájuk harmadik sorban, egy kis anyagi előny, koncesszió, stratégiai partnerség, miegyéb reményében kapcsolódó cégek pénzeit is. A magyar sajtószabadság sokkal bonyolultabb módon veszélyeztetett, mint ahogy azt például a nyugati lapok bemutatni szeretik.
(...)
Üdv a hetvenes években. Ha most lemész az utcára, megpróbálsz megkérdezni néhány embert valami politikai témáról, a többségük nem fog névvel nyilatkozni. Kinek hiányzik az? A másik meg, hogy senki sem tudja, mi zajlik valójában, mit miért döntenek el, miért úgy. Semmi sem az, aminek látszik. Miért megy Orbán Viktor Lausanne-ba? Miért vonattal? Miért másodosztályon? Nincs is hálókocsi azon a vonalon. Ahogy első osztály sincs. Az internetadó kinek az ötlete volt? A céljáról már a hatodik verziót halljuk, mégsem tudunk róla semmit. Semmiről nem tudunk semmit. De sokszor még a kormánypárt képviselői sem tudnak semmit. Itt a NAV-elnök körüli szerencsétlenkedésben is nyilvánvaló volt. Senki nem mond senkinek semmit. Egyetlen információforrás, egyetlen hely, ahol a valós infó megvan, ahol a döntések születnek. Na, így nem tud rendesen működni egy ország a 21. században. Az a baja az ilyen típusú hatalmi struktúráknak, hogy egyre inkább bezáródik a saját maga által uralt információáramlásba, egyre kevésbé jutnak el hozzá valódi információk, emiatt egyre kevésbé kompetens döntéseket hoz, vagy ha úgy tetszik, egyre butul. És az általa sugározni vágyott kép is egyre távolabb van a valóságtól. Az emberek pedig érzik ezt, és megbízható információk, bizalom híján inkább hajlamosak mindenféle összeesküvéselméletekben hinni. Ez a játék folyik most, ami újságírói terepnek izgalmas, sok sztorit szül, de igazából senkinek sem jó.
Nyanya drága, már megint egyetértünk!