A nyár végén a családban bekövetkezett az, amit már vártunk is, meg nem is. A gyerek fogta a legnagyobb bőröndöt, belepakolt és elment egyetemre. Graz nincs messze, mégsem fog hetente hazajárni. Itt maradtunk mi ketten – egymásnak. Aztán minden megnyugodott. Jöttek a hétköznapok, kevés feladattal, még kevesebb feszültséggel és kötelezettséggel. És várt reggel a konyhában a reggeli – erre mondtam a férjemnek, én már évek óta nem reggelizem, és hallgattuk a régi kedvenc zenéinket, amiről gyorsan kiderült, már mindkettőnket idegesít. És így sorban, mindenről kiderült, amit az utóbbi harminc évben csináltunk, mind csak látszat volt – én azért tettem, mert azt hittem, ő ezt így szereti, és viszont.
Forrás:
masodikfelido.hu
Feltöltő: masodikfelido
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás