Vannak olyan nők, akik képtelenek kiheverni a szülés fájdalmát. Pontosabban: nem akarják kiheverni azt. A szülőágyról úgy, ahogy vannak - véresen, verítékesen - felkúsznak a piedesztálra és szenvedéssel töltik az egész életüket. Ez még magánügy lenne, de a családjuk, főként a gyerekük életét is ennek rendelik alá.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Illetve nem tud. Mert pont erről van szó.
"Mi gulyéslevest, kakastollat, bőgatyát és karikásostort ültetünk a kertbe, miközben változott az éghajlat és megterem a füge, gránátalma, édesburgonya is.
Árvalányhajas, gémeskutas, nóbeldíjas, honfoglalós, keresztény, rovásírásos, sámánhitű, kuruckodó, beképzelt, tudatlan, vak, süket, gyűlölködő, irígy és önsorsrontó. Így szeretjük magunkat."
Arra viszont jó, hogy tudjam, nem vagyok egyedül.
Minden marad a régiben ! :((
(De jó a hasonlat, mert a szomszédos országból akárhány batátapalántát adnának, és a termést felvásárolnák, de mindhiába mondtuk el az önkori vezetőinek, hogy a közmunkásoknak meg kellene ezzel próbálkozni, nem és nem! )
Sajnos, ez van.
Grat., a szerzőnek, de attól tartok, a homályba nem világít be ez se.