Göncz Árpád sorsa egybeforrt a 20. század magyar történelmével; a volt köztársasági elnök előtt fejet hajt az egész nemzet és a demokratikus világ – mondta az Országgyűlés elnöke hétfőn a parlamentben.
Kövér László a múlt héten elhunyt volt államfőre utódja, Mádl Ferenc szavaival emlékezett: "örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét".
Mint mondta, Göncz Árpádra akkor is tisztelettel gondolhatnánk, ha csak írói és műfordítói munkásságát ismernénk. A sorsa azonban úgy alakult, ő maga formálta olyanná, hogy aktív politikusként is általános tisztelet és szeretet övezte, népszerűsége, nagyrabecsülése hivatali ideje után is töretlen volt – tette hozzá Kövér László.
Felidézte, hogy október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a Magyar Honvédség díszegységei félárbócra engedték a nemzeti lobogót a Kossuth téren. A leengedett lobogó új értelmet nyert azon a napon a rendszerváltozás utáni Magyarország első államfőjének elhunyta miatt – folytatta a házelnök.
Kövér László szavai szerint Göncz Árpád sorsa egybeforrt a 20. század magyar történelmével.
Elmondta, hogy a volt államfő életútját a második világháború, az 1956-os forradalom, a megtorlás évei, a kivárás évtizedei, majd a rendszerváltozás és az új magyar demokrácia megszületésének felemelő pillanatai kísérték.
Az elnök azt mondta, Göncz Árpád nem csak elszenvedője volt a történelmi eseményeknek, hanem cselekvő módon formálta is azokat. Szembeszegült a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt, vállalva a mindenkori hatalom általi teljes ellehetetlenítést, akár az életveszélyt is – fogalmazott.
Emlékeztetett arra, hogy Göncz Árpád a második világháború idején részt vett a fegyveres ellenállásban, majd 1945-től a Független Kisgazdapártban politizált, a kommunista hatalomátvétel után állás nélkül maradt és csak fizikai munkát vállalhatott.
Hozzátette: a volt köztársasági elnököt az 1956-os forradalomban való részvétele miatt perbe fogták, és mint a Bibó-per másodrendű vádlottját, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Büntetéséből amnesztiával szabadult 1963-ban – idézte fel Kövér László.
A fogság ideje alatt megtanult angolul, így műfordítóként új hivatásra lelt – ismertette, megjegyezve: ötvenkét éves volt, amikor első műve megjelent nyomtatásban, irodalmi munkásságát számtalan díjjal ismerték el, vezető tisztségeket viselt a Magyar Írószövetségben.
Az Országgyűlés elnöke szerint a börtönévek után csak hivatása változott, hitvallása nem.
Kifejtette: Göncz Árpád kezdettől fogva aktív részt vállalt a demokratikus ellenzék tevékenységében, alapítója volt a Szabad Demokraták Szövetségének. Az 1990-es országgyűlési választásokon e párt képviseletében kapott mandátumot; 1990. május 2-án az Országgyűlés elnökévé, néhány hónappal később a Magyarország köztársasági elnökévé választották – mondta. Tisztségét – 1995-ös újraválasztását követően – 2000 augusztusáig töltötte be.
Kövér László elmondta, a parlamentben elhangzó első köztársasági elnöki felszólalásában Göncz Árpád hitet tett a nemzet függetlensége, a szólás- és gondolatszabadság, a vallásszabadság, a társadalmi igazságosság és a demokrácia mellett.
A képviselők néma felállással emlékeztek Göncz Árpádra.
Az ülésteremben a gyorsírók előtt egy kis asztalon Göncz Árpád fotója volt látható, a fotó elé egy virágcsokrot helyeztek.
Azt se csodálnám, mert maffiózó körökben ez egy bevett, mindennapos szokás.
Nem is akárkitől...wazze...
Hogy nem pállott ki a szája, amikor ez (nem tudtam kisebb betűkkel írni róla) meg mert szólalni egy ennyivel fölötte lévő szinten álló EMBERről. Egy Kötéllacától még a dicséret is becsületsértésnek számít, mert a mocskos szájával mondja ki.