Katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 60. évfordulóján, péntek reggel Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren.
A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon. Este az áldozatok emlékére országszerte gyertyagyújtás tartanak.
A hagyományokhoz híven pénteken reggel a megemlékezések a Kossuth téren kezdődtek, ahol a Himnusz hangjaira vonták fel, majd a Szózat kíséretében engedték félárbócra a nemzeti lobogót.
A megemlékezésen részt vett Áder János köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Benkő Tibor honvéd vezérkari főnök, a diplomáciai testület több tagja, továbbá pártok, katonai és állami szervezetek képviselői is.
A központi rendezvények a XVIII. kerületi Hargita téri 1956-os emlékműnél folytatódnak, ahol Áder János köztársasági elnök és Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke mond beszédet. A résztvevőket Ughy Attila polgármester köszönti.
Délután a Rákoskeresztúri új köztemetőben található Nemzeti Emlékhelyen, a 300-as parcellánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mond beszédet.
Este a Szent István-bazilikában tartanak ünnepi hangversenyt, 19 órától pedig országszerte gyertyagyújtást szerveznek az áldozatok emlékére. Budapesten a Duna-parton fáklyákkal, a Szent István-bazilika előtt és az Andrássy úton mécsesekkel és fáklyákkal emlékeznek a hősökre.
82 hozzászólásarrow_drop_down_circle
444.hu/2016/11/05/gond-van-egy-masik-legendas-56-os-fotoval-is
Ezek a férgek mindenen megbuknak, amin ügyeskedni akarnak!
véres csütörtök, vörös péntek
napján zászlóval a kezükben
tüntetni nyílt utcára léptek,
kemény volt harcuk. A mienknél
nem nehezebb, de tűzzel-vett vér
virágával volt ékesebb harc.
Más a mienk. Más. Vértelen harc,
hitünkkel-tisztuló közegben
küzdünk, noha gyakran nem tudjuk:
mikor? mikor nem? s hol az ellen?
Mert nem ütközet a mi harcunk,
nem támadás ekkor vagy akkor,
hol megszabott helyen s időben
pereg a tűz két arcvonalról,
arcvonalaink száma sok száz
s szétszalad ezer kusza szálra,
gyakran talán rokont kerít be
s ráhurkolódik a barátra,
harcolunk okos hallgatással,
bélelt szóval, daróc-beszéddel,
harcolunk, ha kimért konokság
dobálja szívünk jeges késsel,
harcolunk a mi harcainkra
gőggel legyintőkért és ellen,
(bár elfáradva mi is néha
legyintenénk legszívesebben…)
erő minden megértett gond és
gyöngeség, amikor miattuk
szitkozódunk, hitünk elejtve…
Harc, mikor felizzunk a tettre,
s harc, ha seregünk néha tétlen,
a perc stratégiája dönt, hogy
„tétlenség”, vagy tett kell-e éppen.
Munkások, melleteknek régen
hideg szuronyok szegeződtek,
miránk fondorlat csöve sandít
s gyanakvás gyilkol. Ez se könnyebb.
Ha vesztettetek – menthető volt.
Ha mi vesztünk – nekünk nincs mentség.
Mert nektek győzni dicsőség volt,
De nekünk győzni kötelesség.
Új hozzászólás