Ámokfutók

Csak alig változtattam rajta

Bár igaza van alapvetően a szerzőnek, de sajnos nekünk ehhez pofa kell

Ahogy azt valamelyik cikk címe is rögzíti oldaltól függetlenül egységesen – tegyük hozzá már szinte úgy, mint mikor a saját pénzüket emelik -, így lépett fel a teljes magyar politikai oldal – s tegyük hozzá alapvetően nem ok nélkül – az un. ukrán nyelvtörvény kapcsán.
Azonban van ám itt nem is kicsi gond. Ahogy mondani szokás: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű (vagy ahogy Cervantesnél Sancho Panza mondja: Dijo la sartén a la caldera, Quítate allá ojinegra )
Olvasván az mno.hu mai vezércikkének Stierőlését, csak pár szót kellett átírnom:
„Gyalázat. Ezzel a szóval lehet talán a legkifejezőbben jellemezni (a napokban) elfogadott, az (Ukrajna közoktatási) rendszerét, benne a (nyelvhasználat) alapjogok szabályozását a (kisebbségek) többség kárára alapjaiban megváltoztató (oktatási) választási törvényt. Gyalázat, mert semmibe véve az ország alkotmányát és számos nemzetközi szerződést, korlátozza a (nyelvek szabad használatát) választójogot, (nyelvi alapon) diszkriminál. S ha a törvényt elfogadó politikai elitet kellene szintén röviden és velősen minősíteni, akkor a legudvariasabban csak annyit mondhatunk, hogy cinikus. Mert ez az elit nemcsak elvadult fájdalmában, de sok tekintetben politikai számításból évek óta csak az európai értékekről beszél, miközben a túlélés és a valódi gondok elleplezése jegyében a könnyebb megoldást választva enged a szélsőséges nacionalista erőknek.”