Nagy-Bandó: Vásárhelyi dominó avagy Elios sötéttel lép, s április 8-án mattot kap

Minap, miután elég Hamar „begyűrűzött” az „Elios-Tiborcz-Orbán-és még sokan mások” ügy, föltettem magamnak a kérdést: kitől kértem én 2017 karácsonyán bocsánatot? Aztán, mielőtt válaszolnék erre a költői kérdésre, kijelentem: akkor úgy éreztem, ez a helyes, ilyen vagyok, ha úgy érzem, „kijár”, nem röstellem megtenni. Ezt akkor is „helyesnek” ítéltem meg, ha tudtam: az, akitől bocsánatot kértem, hatalomgyakorlása óta soha senkitől nem kért bocsánatot. Én nem ő vagyok. A bocsánatkérés – erény! Most pedig, hogy (ellentétben Polt bábművésszel) egyre inkább kitisztul a kép az illiberalizmus által kitermelt, Csallóközben gazdagodó kormányfői vő (és társai) körül, nem tudom magamba fojtani: ezek, külön-külön és együtt is élősködő, hazug és korrupt csibészek. Ebből a nézőpontból immár teljesen mindegy, hogy amikor a szivárványos Felcsút környékén süt a nap és esik az eső, veri az ördög a feleségét vagy nem. Ezt az országot szeretem, és akkor is szerettem, amikor az átkos nehezen...