Tudom, tudom: „ábrándozás az élet megrontója”. Mégis, néha ábrándozni kell, legalább a kíméletlen elvek könyörtelen világában. Csak azért, hogy ne veszítsünk el végképp minden mértéket, értéket, vagyis: mi lenne ha...
Forrás:
varosikurir.hu
Feltöltő: Városi Kurír
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Te egyre tágulsz mint a galaxis, nemhogy értelem de az a kevés felfogás ami szükségeltetne az élethez már az is hiánycikk lett a mai fiataloknál, és ebből következtetően a szüleiknek sem volt amit a génekkel átörököltessenek, vazze...A sóhajtozó, folyton-síró, könyörgő, kérő, ingyenélő tehetségnél nincs egyebe a mai ellenzéki generációnak, nemhogy építeni tudna de még azt sem tudják meghatározni, hogy milyen neműek vazze...ezektől vársz te értlmet...hát nézz szét a világban a nagy áhított nyugati demokráciában hogy mennyire vitték ezek...rombolnak, zúznak, drogoznak, gyújtogatan...azon kívül semmi...még azt is tananyagba kell rögzítsék hogy tudja melyik a jobb vagy a bal keze...méghogy lebutázol valakit...hát nézz szét a generációd az utódaid között vazze...hát ez ek vagytok...a kommunizmust is csak addig tudtátok fenntartani amíf futotta az elvett javakból de milyent elfogyott kampec...és most mivel nincs mit szétosztani csak a rombolás jutott...na húzzatok a keserűbe...