Ferenci alapállítása az, hogy „tartósan sikeres járványügyi védekezés, és általában hatékony népegészségügy nem lehetséges a lakosság támogatása és bizalma nélkül. Ehhez szükséges a lehető legteljeskörűbb tájékoztatás nyújtása, lételeme a rendszer tanulóképessége, a hibák gyors felismerése és javítása, és ezek mindegyikének az alapja a transzparencia”. Ez nem valósul meg Magyarországon. Nagyon hosszú listát ír arról, hogy milyen fontos adatokat nem osztanak meg a közvéleménnyel itthon (és miért lenne az fontos), miközben megteszik azt nemcsak az Egyesült Államokban, Angliában, de a magyarhoz képest irigylésre méltó a járványügyi tájékoztatás a szomszédos országokban és a Balkánon is.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
"A főorvos – bár mint mondta, nem epidemiológus – úgy véli, ez a járvány velünk marad, nem számíthatunk arra, hogy eltűnjön az emberiség köréből. „A spanyolnátha ugyanúgy indult, 1918-ban, de még a ’20-as években javában szedte az áldozatait. Sajnos ezek a járványok csupán évtizedek alatt szelídülnek, de szerencsére itt van az oltás, és jönnek a gyógyszerek, ez talán azokat is meggyőzi, akik a tűtől félnek.”
Tudunk a járvány ellen tenni, csak nem vagyunk elég fegyelmezettek hozzá – fogalmazott a főorvos. „A fegyelem nagyon sokat számít, de a kis magyar viszonyok között most különösen hiányzik a járványügy, amit 2017-ben felszámolt a rezsim, túlzottan bürokratikus és pénznyelő rendszernek ítélve. Ennek most látjuk a következményeit, nincs ÁNTSZ személyi és laborháttérrel, nem működik a kontakt-kutatás, nincs elég tesztelés, nincs karantén-ellenőrzés. Ezek pedig elengedhetetlenek egy járvány idején.”
„Az emberek bölcs belátása is szükséges. Ha tüneteket észlelnek magukon, nem mennek munkába, patikába, a háziorvoshoz, hanem először megpróbálják otthon gyógyítani magukat, és ha kell, mentőt hívnak” – fejtette ki Szelényi Zoltán."
Még valami: senki ne higgye, hogy az élet úgy folytatódhat, ahogy eddig, hogy elvagyunk mint a befőtt, nem vállalunk felelősséget önmagunkért, nem vagyunk hajlandóak a kisujjunkat sem mozdítani az egészségünk érdekében, és teszünk a társadalmi szerepünkre!
Mint ex-munkatárs, tanúsíthatom.