A Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnökét, Mellár Tamást a Párbeszéd újrázó országgyűlési képviselőjét a márciusi inflációs adat kapcsán arról kérdezte a Hírklikk, milyen következtetéseket lehet levonni magából az adatból és a trendekből.
Nagyon úgy tűnik, az Orbán-kormány stabilizációs politikájának az egyik fő eleme, hogy hagyják felpörögni az inflációt, s ezzel nyirbálják meg szépen csendben a jövedelmeket, a kereseteket. Közben pedig arra hivatkoznak, hogy ők nem vetnek ki többletadót a szegényekre, a dolgozókra, de ez nem igaz, mert az úgynevezett inflációs adó formájában valójában ezt teszik
– szögezte le Mellár Tamás.
Mint mondta: „a normális, hatékony piaci működéshez kontrollált, alacsony infláció tartozna, de Orbánék látszólag nem is akarnak elmozdulni az antiinflációs politika irányába”.
Ezzel végső soron – az infláció közvetlen és közvetett hatásain keresztül – tovább mélyítik a jövedelmi, megélhetési szakadékot a társadalom csoportjai között.
Nem okozott meglepetést a márciusi inflációs adat, amit hétfőn tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Eszerint egy százalékkal volt magasabb az infláció, mint februárban, 2021 márciusához képest a fogyasztói árak 8,5 százalékkal emelkedtek. A maginfláció 9,1 százalékos volt, a nyugdíjas infláció pedig a hivatalos adat szerint legalábbis 8,3 százalékra rúgott. Utoljára ilyen drágulás 2007 júniusában volt.
Nem véletlen, hogy sokkal nagyobb áremelkedést tapasztalunk, hiszen az elmúlt egy évben az élelmiszerek drágultak a leginkább, átlagosan 13 százalékkal.
A kenyér ára 27,9, a sajté 21,8, a baromfihúsé 21,4 az idényáras élelmiszereké 17,9 százalékkal nőtt. Két számjegyű a lakásjavító és -karbantartó cikkek árának drágulási üteme is (20,8 százalék), illetve az ilyen szolgáltatásoké (18,7 százalék). Az üzemanyagokért 11,4 százalékkal kell többet fizetnünk, mint egy éve.
Mellár Tamás szerint az egy dolog, hogy az érzékelt infláció sokkal magasabb, mint a hivatalos – a nyugdíjas inflációról nem is szólva –, de józan ésszel az is kiolvasható az adatokból:
a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező, s kiváltképpen a leginkább rászoruló rétegek helyzete sokkal jobban romlik, mint a társadalom tehetősebb csoportjainak tagjaié.
A közgazdász, országgyűlési képviselő az infláció közvetlen hatásait sorolva, elsőként azt emelte ki, hogy az megnyirbálja a nominális béreket, a jövedelmeket, a kereseteket és a szociális támogatásokat, jelentősen csökkenti azok reálértékét. „Az ilyen magas és tartós infláció tulajdonképpen azt jelenti, hogy adót kell fizetniük az embereknek. Ezt az úgynevezett „inflációs adót”, aminek a fő tulajdonsága, hogy az alacsony keresettel rendelkezőket sokkal jobban sújtja, mint a magasabb jövedelműeket”.
Mellár Tamás még hozzátette, hogy
míg az alacsony(abb) keresetűek túlnyomó többsége lerója ezt – a szakirodalomban jól ismert – „inflációs adót”, addig magas jövedelműek ezzel szemben képesek a megtakarításra, s ezek után inflációkövető kamatokat kapnak. Az ő pénzük tehát sokkal jobban tartja az értékét
– szögezte le.
Hozzátette:
a gyenge államok szoktak az inflációs adóhoz folyamodni, ott, ahol az alsóbb társadalmi csoportoknak nem elég erős a politikai érdekérvényesítő erejük, hiszen kellemesebb ehhez az eszközhöz nyúlni, mint sima adókat kivetni. Ez utóbbiakat persze lehetne célirányosan, a magasabb jövedelműekre terhelni, de Orbánéktól már megszoktuk, hogy alapvetően inkább mindig a szegényeket sújtják a lépéseikkel. Az eredmény pedig az, hogy ezzel az inflációs adóval a nominális jövedelmi különbségek reálértékben még tovább mélyítik a jövedelmi, megélhetési szakadékot a társadalmi csoportok között.
Emellett a most már lassan két számjegyű inflációnak más, hosszabb távú veszélyére is kitért Mellár Tamás. További részletek itt olvashatóak.
Ezért szavaznak milliószám a maffiára!
Akkor most azt kapják, amire szavaztak!