Gárdos Péter: "A filmhíradós korszakomban megtanultunk hazudni, megtanultunk hamisítani"

Gárdos Péter filmrendező-író Veiszer Alinda vendége volt.

Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának SZOP stúdiójában. A műsorban a meghívott vendégek Sándor Pál Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes és kiváló művész munkásságát, életpályáját elevenítik fel. 2019. október 2. MTVA/Zih Zsolt

A beszélgetésben szó esett Gárdos gyerekkoráról, tanulmányairól, mesélt arról is, hogy „egy külső körből került be a filmszakmába”. Sokáig nem tudta elfelejteni, hogy nem vették fel a Színművészeti Főiskolára.

Bár a filmszakmába és az irodalomba is kívülről érkezett, elmondása szerint nincs benne emiatt semmiféle kisebbrendűségi érzés, inkább sajátos egyediséget érez – írja a Telex.hu.

Szó esett a filmrendezői munkásságát megalapozó Filmhíradóról is, ahol rögtön az első munkanapján részt kellett vennie történelemhamisításban:

úgy hoztak létre „archív felvételeket”, hogy megtaposták a filmeket. „Ha úgy tetszik, a filmhíradós korszakomban megtanultunk hazudni, megtanultunk hamisítani”

– mondja majd:

Csínynek fogtam fel, hogy ha nincs archív, akkor gyártunk egyet.

Szerinte ennek az a haszna, hogy ha ma archívokat néz, idővel észreveszi, ha valami nem stimmel.

Gárdos aktuálisan készülő regényének a címe egyébként ehhez kapcsolódik: Filmhamisítók. A híradót 1979-ben hagyta ott – televíziósként sokféle műsorban közreműködött addig.

Az én múltamban semmi olyan nem volt, ami miatt egy másodpercig is rettegnem kellett volna

– mondta ezt már a rendszerváltás időszakáról, amit nála egyébként is elhalványított az öccse súlyos betegsége, amikor 3 éven át az életéért küzdöttek.

A jelen magyar filmgyártásáról is szó esett. Elmondása szerint magyar pénzből nem valószínű, hogy csinál már filmet,

hacsak nem változik meg az egész rendszer.

Semmelweis Ignác apropóján – akiről végül film helyett regényt írt – elmélkedtek kicsit a közép-európai sorsról is, amelyben a másság elfogadásáért küzdeni kell.

Van valami a mostani helyzetben, amely mindenfajta igazi, értelmes emberi gondolkodást háttérbe szorít. Nagyon finoman fogalmaztam.

Erre Veiszer Alinda nekiszegezte, hogy nem hiszi, hogy nem dühös Koltai Lajosra, hogy gyakorlatilag helyette rendezi meg a Semmelweis-filmet, amit először Gárdosék írtak meg. Erre Gárdos azt mondja, hogy megpróbál pontosabban fogalmazni:

„Igazából dühös csak arra a rendszerre lehetek, amely ezt a helyzetet létrehozta. Azt gondolom, hogy amikor kineveznek egy politikai komisszárt egy szakma élére, akkor annak nagyon komoly következményei vannak. (…)

Amikor azt látom, hogy az egész magyar filmszakma az úgynevezett történelmi filmek felé fordul és elkezdi gyártani ezeket a szupergiccseket, tehát a közpénzből egy hatalmas giccsgyár lesz, akkor nem tudok egy külön emberre haragudni, arra a rendezőre vagy operatőrre vagy bárkire, aki nem tud ellenállni a csábításnak és elvállalja. Engem inkább ez a mechanizmus borzaszt el.”

További részletek itt olvashatóak, a teljes beszélgetés pedig itt tekinthető meg.