Nagy-Magyarország a Loki mezén!

@atia: jártál te romániában? nem Erdélyben, romániában. bizony, nekik fáj a foguk a magyar földre.

mond ezt a van hazánkat a több millió elcsatolt területen élő magyarnak...

@furfang: Szerintem nem csak volt hazánk...Most is van, és lassanként 100 éve így néz ki a határait tekintve. Mi sem, a szüleink sem, de még néhány kivételtől eltekintve a nagyszüleink sem éltek már a régi határok között. A nemzetiségiek akkoriban biztos a saját érdekeiket nézték, ez azóta sem változott minket is beleértve. Nem tudok olyan nemzetet aki maga ellen beszélne, ha nem muszáj. De abból, hogy hosszú évtizedekkel ezelőtt bizonyos nemzetiségű emberek mit tettek vagy mondtak még nem kell a maiakat megítélni. Nem hiszem, hogy a magyarság mindig szent és hibátlan volt, talán ebből kellene kiindulni. Mivel kapcsolatban gyanakodjak? Látsz bármi reális esélyt arra, hogy manapság ugyanez megtörténik? Egyébként is a magyarság nem a határoktól függ, hanem az emberektől. Kis országban is lehetünk magyarok és ez nem jelenti, hogy gyanakodva kell figyelni azt aki ugyanígy felvállalja a saját nemzetiségét.

@orogordog: Aki akkor született amikor elcsatolták a területeket bizony már az sem fiatal.. sőt. Ahová csatolták az ottaniak sem fiatalok már és nem a közembereket kell hibáztatni a döntésért, sok befolyásuk a politikusok mellet nem volt. Az elcsatolt területeken élők pedig lassan inkább magyarok mint az itteniek, mert őrzik a határok ellenére a magyarságukat. Itthon ez legtöbbször kimerül a fennhangon hirdetett magyarságtudatban. De hogy a magyar nemzetiséggel járó hagyományokat értékeket kellene inkább az acsarkodás helyett ápolni, az elég keveseknek jut eszébe.

@charlie: és ha fáj a foguk a magyar földre? Nekem is fáj pl egy tengerparta:) És? Attól még nem lesz. Bár kötve hiszem hogy egy román területen élő román ember azzal kel naponta, hogy ő mennyire szeretne bárhol Magyarországon élni, milyen kár, hogy nem tartozik Romániához...

@atia: kérdezed: "Látsz bármi reális esélyt arra, hogy manapság ugyanez megtörténik?" Látok sajnos! Abban a mondásban sok igazság rejlik, hogy egységben az erő. A környező államok román, szlovák, osztrák, szerb, ukrán mind markánsan egységesen képviselik saját nemzetiségük kérdéseit, igyekeznek asszimilálni az ott élő nemzetiségeket, külpolitikájukban kizárólagosan a saját népük
( nemzetiségük) érdekeit képviselik, szemben a magyar kül és belpolitikával, ami ennek az ellenkezője, a magyar társadalom megbélyegzése folyik vég nélkül a kül és a belhoni politikában, hangot adva inkább telekiabálva a médiákat is. Egy érzelmeiben, népességében, ideológiájában töredezett népség képét alkotjuk, akiknek a gazdaságát is sikerül mínuszba hozni az elmúlt 7 évben.( A tegnap még fennt lévő topik: Halj meg időben..... nagyon pontos képet fest arról, hogy miért is történik mindez, mára lekerült úgy látom a témák közül, nagy kár, de a keresőben, mint Luganoi tanulmány megtalálható). A vagyonunk külföldi kézben, az emberek testi lelki egyensúlya a szemétkosárban. Egy ilyen ország prédaként jelenik meg minden erős ország számára, XXI. század ide, vagy oda. A szlovákok már tankkal emlegették elfoglalni Budapestet, a románok régi álma az Alföld, egyszer már el is jöttek Pestig, úgyhogy optimizmusod kincstári, itt az ideje a talpra állásnak, aminek egy új választás talán esélyt adhat.

@furfang: Ha megtörténik, meg is érdemeljük ezek szerint. Mert az hogy egységes nemzet legyünk nem a politikusokon múlik kizárólag. És ha mi nem tudunk az adott határok mellett az adott időben magyarok lenni, csak annyiban, hogy a múlt miatt kesergünk, akkor nem sok jót érdemlünk. Nálunk sajnos a gazdasági, társadalmi nehézségek mindig széthúzáshoz vezetnek összetartás helyett. Ez sem helyes és az embereken múlik, hogy ne így legyen. Én nem érzem magam megbélyegezettnek, főleg nem a belhoni politika által. A belhoni politikai életben nem látok senkit, akitől mint nemzet erősebbek leszünk.. Talán az ország egyszer igen, de az nem ugyanaz mint a nemzet. Egyébként nemzetiségek által lakott helyen élek és bárki bármit mond, a tény az, hogy közel sincs annyi lehetőségük (nyelvhasználat, oktatás), mint a külföldön élő magyarságnak, mégsem háborognak. Ha őrzik a saját nemzetiségüket, akkor őrzik, ha nem akkor nem, abszolút rajtuk múlik, államilag nem erősítik őket, az biztos. Tudomásul vették, hogy itt élnek, ez az ország a hazájuk és kész. Talán nekünk is azzal kellene foglalkozni, hogy itt élünk és most, éljünk tehát úgy, hogy az magyarhoz méltó legyen.