Megbírságolták a magyarok elleni gyűlöletbeszédért a román államfőt

Az Orbán- és szellemi elődei politikájának az eredménye Magyarország 2/3-ának elvesztése, sok-sok millió magyar ember halála, megnyomorodása . Tapsoljunk a csúti Gecinek! Az egyszerű közemberek sem azzal segítik a határon túli magyarokat, ha autójukon Nagy-Magyarország matricákkal járkálnak a Felvidékre vagy Erdélybe, így ugyanis nehéz megnyugtatni e szomszéd országok többségi társadalmát, hogy mi nem revíziót, nem az annak idején kétségkívül elrabolt területeink visszaszerzését szeretnénk, hanem „csak” autonómiát a Székelyföldnek, s tisztességes, magyar nyelvű oktatási lehetőségeket. S főleg-főleg nem segítjük nemzettársainkat azzal, hogy lerománozzuk, leszlovákozzuk, leukránozzuk őket, áldozatul esve politikai „elitünk” hazafias érzelmeinkkel való játszadozásának, sőt, aljas, számító kihasználásának, gyűlöletkeltő propagandájának. Trianon kérdésében nyilván soha nem lesz egyetértés. Mint ahogy a franciák és a németek sem fognak soha egyetérteni Elzász és Lotharingia ügyében. S az osztrákok és az olaszok sem Dél-Tirol kérdésében. De – amennyire tudom – képesek voltak tudomásul venni, hogy az már történelem. Természetesen fontos a nemzeti emlékezet, s legalább annyira fontos, hogy lehetőségeinkhez képest érdemi segítséget nyújtsunk a határainkon kívül rekedt, sajnálatos módon egyre fogyatkozó magyarságnak. Ilyen lehetne például a nemzeti régiók érdekében indított petíció, eredményes folytatása. eci.ec.europa.eu/010/public/#/disabled

@Horizont: Köszi.

Azt hiszem, könnyű belátni, hogy a többségi nemzetek akarata ellenére, a velük való együttműködés nélkül semmit nem tudnak elérni a határon túli magyarok, nemcsak autonómia, de iskolák, kultúránk ápolása, vagy az egyházak területén sem. S ami elérhető, azt ők, és csak ők tudják elérni. A magyar kormányzat sok „akciója” kontra produktív, vagy egyenesen nevetség tárgyát képezi. A román kormányzat tisztviselői nyíltan kimondják, miért nem biztosítanának Kovásznába, Hargitába maszkokat, teszteket, lélegeztetőgépeket, úgyis küldenek nekik „a magyarok”, van ott, úgy látszik, bőven. Olvasom, hogy a román labdarúgó és jéghoki klubok vezetői, szponzorai egyre jobban ki vannak akadva azon, hogy rengeteg magyar költségvetési pénz ömlik a kinti magyar sportklubokhoz, akadémiákhoz ilyen-olyan csatornákon keresztül. Ők így nem tartják tisztességesnek a versengést. Nem nyeri el a román többség tetszését az sem, hogy a kinti magyar vállalkozásokat, gazdákat – szerintük a román törvények kijátszásával – szintén itthoni közpénzből támogatja kormányzatunk, ugyancsak versenyhátrányt okozva a román vállalkozásoknak. Reakcióként a magyar vállalkozásokat – persze szép csendben – hátra sorolják, ha román állami-, vagy EU-s pénzek osztogatásáról van szó. Hasonló a hozzáállás a magyar állami támogatással létrehozott és működtetett felsőoktatási intézményekhez is. Miért vennénk fel a magyar jelentkezőt, menjen csak a kolozsvári székhelyű Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre vagy a komáromi Selye János Egyetemre. Nem beszélve arról, hogy az anyaországi egyetemek is nyitva állnak előttük. S igen, szélsőségesebb román szervezetek, civilek azt is föl-fölvetik, miért akarnak beleszólni a kinti magyarok a román belpolitikába, miért van szavazati joguk egyáltalán, hiszen úgyis átjárnak szavazni Magyarországra, elégedjenek meg azzal. A szlovákok egyszerűen megoldották utóbbi kérdést, mint köztudott, nem engedik a kettős állampolgárságot.