A meglett férfiakat is megríkatja

Guillaume Canet-t lehetne utálni, hiszen nem elég, hogy az egyik legmenőbb francia színész, aki hol Audrey Tautouval, hol Keira Knightley-val forgat, otthon pedig Marion Cotillard várja, de most újra bebizonyította, hogy mindezek tetejébe még tehetséges rendező is. A Les petits mouchoirs (itt, a londoni filmfesztiválon már Little White Lies címen fut) egy baráti társaság ambiciózus tablója, amiben lehetne találni számos hibát, de nem érdemes, mert minden percében sugárzik róla, hogy őszinte, szívből jövő projekt. Les petits mouchoirs | Pascale Arbillot és Marion CotillardA 35-45 közötti burzsoá-bohém csapat tagjai minden évben egyikük nyaralójában töltenek egy hetet, de ezúttal a bulizós agglegény, Ludo (Jean Dujardin) motorbalesete miatt veszélybe kerül a hagyomány. Végül mégis elutaznak, és saját szánalmas kis hülyeségeik hálójában nagyjából meg is feledkeznek a kórházban dekkoló barátról. Minden karakter hihető és szerethető, mindamellett, hogy néha az agyunkra mennek - érződik, hogy Canet saját barátairól mintázta őket. Némileg kiemelkedik Vincent (Benoit Magimel szórakoztató és érzékeny alakítása) sorstragédiája, aki szerelmet vall egyik legjobb barátjának, Maxnak (François Cluzet - ő volt Canet előző rendezésében, a Ne szólj senkinek!-ben a főszereplő) , aki ettől teljesen hülyét kap. Az ezt követően záporozó meleg-poénokból talán tízzel több van a kelleténél, de öncélúságról még sincs szó, mert magabiztosan törnek utat egy hiteles drámai végkifejlet felé. Les petits mouchoirs | Benoit MagimelA társaság többi tagja is tisztességes háttérsztorit kap, bár a női karakterek közül egyedül Marion Cotillard figurája jut kiemelt szerephez. Róla egyébként nem lehet eleget áradozni, és ha esetleg a francia filmesek az Oscar-díj és az Eredet után már nem nagyon engedhetnék meg maguknak, hogy szerepeltessék, akkor hála istennek, hogy a pasija kedvéért időt szakít hazai forgatásra. Minimális sminkkel, rövidnaciban és vietnami papucsban szerepel szinte végig, és két spangli elpöfékelése között, egy-egy pillantásával is tökéletesen képes érzékeltetni karaktere belső lelki tusáját. Némileg meglepő, hogy az író-rendező Canet nem osztotta magára az egyik férfi főszerepet, ám utólag elárulta, hogy benne volt a pakliban ez a lehetőség is, de nem bírt volna el ennyi felelősséget. Guillaume Canet és Marion Cotillard a Les petits mouchoirs forgatásánA szimpatikus és objektív mértéktartás egyébként nem mindenhol jellemző, hiszen a film 2 és fél órájával túl hosszú és meglehetősen egyenetlen, valamint Canet túlhasználja benne a zenés betéteket (főleg olyan elcsépelt dalötletekkel, mint Damien Rice vagy Anthony and the Johnsons), de a történet pergős és meglehetősen vicces, úgyhogy könnyű megbocsátani a hiányosságokat. Ráadásul a végén szipogva, könnyes szemmel jött ki a teremből a közönség nagy része, nők és férfiak egyaránt, ami azért erős bizonyíték arra, hogy Canet valamit jól csinálhatott.