Elavultak a kötelező olvasmányok?

@csutak: Igen, de ezt az igényt nagy részben éppen a kötelező olvasmányok alakították ki bennem. Nekem ugyanis még magától értetődő volt, hogy amit a magyartanárnő kijelöl, azt el kell olvasni. Nem lázadoztam ez ellen, mint manapság divatos, hanem elolvastam mindent, és nem is bántam meg. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az általános iskolai kötelező olvasmányok teljesen érthetőek és "vállalhatóak" még ma is; egyedül talán Jókai A kőszívű ember fiai-ja az, amely keményebb dió lehet egy iskolás számára (elsősorban a rengeteg idegen kifejezés és a körmönfont, cikornyás megfogalmazás ellenére - vagy tán épp azért - néhol vontatott cselekményvezetés miatt). A középiskolai kötelezők összeállítását talán meg lehetne reformálni egy kicsit, de ész és hozzáértés nélkül abba sem szabad belenyúlni, és főleg nem lehet ilyet mondani ezekre a művekre, hogy "elavultak" volnának.

@varrólány: Teljesen igazad van. Én is sok gyönyörű magyarsággal megírt könyvet elolvastam gyerekkoromban (is), és most, felnőtt fejjel, igen örülök neki, hogy ezek révén olyan nagy és változatos szókincset ismerhettem meg - amelynek egy részét talán még a kevésbé művelt felnőttek sem értik meg, sajnos, akik olvasni nem szeretnek és nem is szerettek soha. :(

@Zsoel: Ui mon Ami! (Igen barátom) Sok dolgot tanulhat meg a szegény ember fia, ha veszi magának a bátorságot és az elébe került könyvet nem kikerüli, hanem akkurátusan elolvassa.
Én utálltam focizni, bár futni szerettem. És könyvtárba járni.
Megfogott a könyvek illata és a bennük rejlő külön világ és én bizony még ma is rabja vagyok minden jó könyvnek.
Aminek roppant örülök, minden unokám (heten vannak!) szeret olvasni!

Inkább az életkorral lehet a gond, a magas értékű irodalmi műveket olyan életkorban oktatják, amikor még nem tudják értékelni őket, egy kilenc-tizedikes gyerek aligha tudja felfogni ezek értékét, sokkal inkább a mai világgal való kontrasztjukat veszi észre, és máris nem lesz "trendi" az olvasásuk. A kérdés az, mit lehet elérni úgy, hogy eleve ellenszenvvel tekintenek az olvasásra a gyerekek és nyűgnek érzik azt? Más szempontból talán lehet azt mondani, hogy meg kell tanulniuk azt is megcsinálni, amit nem szeretnek, mert az élet nem habostorta, és az iskola arra készít fel, de ettől az irodalmi művek helyzete nem fog javulni, akárcsak a gyerekek fogékonysága a könyvekre.

@Nemvagyokhelikopter: ..... egyetértek veled, és örülök hogy a sok siránkozón kívül gondolkodó emberek is hozzászólnak.

@Nemvagyokhelikopter: Talán a szülők lehetnek a követendő példák mert ha otthon sose lát a gyerek könyvet olvasó szülőt akkor hiába kötelezzük olvasásra nem fogja szeretni és nem érez késztetést hogy érdeklődéssel belelapozzon bármilyen könyvbe is.