Bevettük a Louis Vuitton főhadiszállását

A Champs Élysées-n sétálva egyszer csak egy kalózzászlót látunk lobogni a szélben. Meglepő látvány ezzel a szimbólummal a világ legdrágább utcáján találkozni, az pedig még inkább meghökkentő, hogy a burzsujság Mekkájának tetejére tűzték azt ki. A 101-es szám alatti házban található a Louis Vuitton ház, ami nem csak a hat (!) párizsi üzlet, de valamennyi LV bolt közül a legnagyobb. Nem kell fekete AmExet villantani ahhoz, hogy beengedjenek ide, csupán be kell állni a sor végére. Ugyanis sor van. Nem ottjártunkkor mutatták be az új kollekciót, leértékelés pedig arrafelé ismeretlen fogalom, egy átlagos szombat délután azonban be kell állni a diszkrét kordon mögé, hogy amikor már elég ember jött ki, beengedjenek egy-egy nagyobb potenciális vásárló-adagot. 6-8 perc várakozás után végül megnyílnak a kapuk és szívélyes üdvözlést követően belépünk minden LV rajongó álmának helyszínére. A rengeteg szinteltolás miatt az emeletek számolásával kísérletezni is merész, az 1800 négyzetméter eladótér azonban sejtet valamit a nagyságrendből. Habár a franciák nem a logikusságokról a legismertebbek, könnyű eligazodni az LV Mekkában. Szimpatikus, hogy nem akarnak sokkolni: a bejárathoz közel - vitrinben - az apróbb csecsebecsék, mint a kártyatartók, pénztárcák és övek vannak, aztán persze jönnek a táskák is minden mennyiségben. Kicsit feljebb kezd igazán érdekessé válni a dolog, ahol a kisebb táskákat felváltják az utazóbőröndök, illetve az abba való kiegészítők. Amikor éppen egy kisebb - olyan 30 x 40 centis - dobozt tanulmányozunk, megjelenik egy roppant kedves eladó, aki felajánlja, hogy elmagyaráz mindent részletesen aktuális választottunkról. Megtudjuk, hogy a selyemborítás alatt keményfa szerkezet lapul, belül pedig valamilyen mikroszálas anyagot használnak, ami leírva nem hangzik túl nagy luxusnak, megérintve azonban nagyon is annak érződik. A pipereholmik tárolására szánt dobozból tényleg mindent kihoztak, amit ki lehetett: a tégelyeket állítható bőrszíjjal rögzíthetjük, rövidebb utazásra pedig egy benne lévő kisebb dobozba is pakolhatunk. Érdekesség, hogy amennyiben jó dolgunkból kifolyólag több zárható LV táskára teszünk szert, úgy kérésre megoldják nekünk, hogy valamennyi nyitása/zárása egy kulccsal történhessen. Mivel az ár iránt ezekben a körökben már csak egy mellékes és tökéletesen lényegtelen kérdésként illik érdeklődni, ezért az eladótól való elköszönés után inkább egy másik hasonló dobozon nézem meg, mennyit is kérnek érte. 8000 euró. Huh. És akkor mennyit érhetnek az ebbe pakolt pipereholmik?! Bent amúgy még pont annyi ember van, amennyi kényelmesen elfér és akikkel még elboldogul az eladó-hadsereg. Elsőre meglepő, hogy nem csak a vevők, de az eladók között is többségben vannak az ázsiaiak: főleg a japánok imádják költeni itt a pénzüket, az LV pedig úgy gondolja, hogy ha hajlandók náluk hagyni sok ezer eurót, akkor ők mindent megtesznek a tökéletes vásárlási élményért. (Mellesleg az andrássy úti üzletben is van ázsiai eladó.) Jól is csinálják, az biztos: egyszerűen lehetetlen üres kézzel távozni onnan, annyira erősen felkeltik a birtoklási vágyat. Az itthon sosem látott ruhák és cipők is igazán vonzók, de ha valaki nem akar komolyabb összeget költeni, az is talál magának kisebb holmit száz euró környékén. A pénztáraknál ugyanakkor nem az egyszeri LV szuvenírt vásárlók vannak többségben: leginkább persze a táskák mennek, a többség pedig nem is egyetlen darabbal távozik az LV Mekkából. Kétségtelen, hogy jóval stílusosabb párizsi szuvenír, mint egy miniatűr Eiffel-torony. Fotók: JD Rockefeller és Louis Vuitton