A Télapó nem is létezik!

Mikor mondjuk el a gyereknek, hogy az általa addig megélt mesék, csodák valójában nem is igazak? Egyáltalán el kell-e mondani? Mi a jobb, ha a gyerek magától rádöbben a mesevilág kissé hamis voltára, vagy ha társai világosítják föl arról, hogy a csizmába és a fa alá is a szülők rejtik az ajándékokat? Tisztán emlékszem, mikor esett le, hogy Télapó nem is létezik. Négyéves voltam, amikor bekopogott hozzánk egy piros ruhás, fehér szakállas ember – a ami napig nem tudom, ki is volt valójában –, és a Télapónak aposztrofálta magát. Előtte persze én is vadul pucoltam a csizmám, és izgatottan vártam őt. Viszont ahogy megérkezett, úgy foszlott szét minden reményem és várakozásom. Látszott a szakállát rögzítő gumi és a csizmája helyett is sportcipőt viselt. Hát igaz! Télapó nincs is! Legalábbis ez itt tutira nem az – gondoltam magamban, miközben beiszkoltam a szobám ajtaja mögé és egy köszönést sem eresztettem meg felé.