Ne-Tiger vagy Armani? Nyomulnának a kínai luxusmárkák

Messze még az idő, mikor az Andrássy úton a menő Ne-Tiger boltba megy be először a jómódú magyar és külföldi vásárló – már ha eljön ez az idő valaha is. Sose hallottál még erről a csodás márkáról? Ejnye, pedig már 18 éve létezik, ez Kína első luxusmárkája. Zang Zifeng alapította 1992-ben, tavaly nyitották meg első szuperelegáns sanghaji butikjukat, és olyan látványos divatbemutatót rittyentettek a kínai divathéten, hogy mindenkinek leesett az álla. A sikerek ellenére, a kínai luxusholmikat még maguk a kínaiak is gagyinak tartják, és sokkal szívesebben vásárolnak európai cuccokat, ha telik rá. A McKinsey friss kutatása szerint az évi 36 ezer dollárnál többet kereső kínaiak 52 százaléka vesz külföldi terméket, ha csak teheti, és csak 37 százalékuk támogatja költésével a hazai ipart. 36 ezer dollár Kínában nagyon sok, ez arrafelé már erősen burzsuj kategória. Az egész csak azért lehet kínos, mert a jóslatok szerint 5 éven belül Kína lesz a világ legnagyobb luxusárú piaca, és kissé zavarja az állami vezetőket, hogy ebből nem elsősorban hazai márkák, hanem az európaiak szedik majd meg magukat. Főleg a két francia (LVMH és PPR) és a svájci luxuskonszern (Richemont). Ezt természetesen az érintett márkák is tudják, ezért elképesztő terjeszkedésbe fogtak, amíg tehetik: nemcsak az olyan mamutok, mint az Armani nyit számtalan új – részben saját, részben franchise – üzletet a kínai tengerparti városokban, de a kisebbek, mint a Corneliani vagy a Christian Louboutin is arrafelé terjeszkednek. Közben azért a hazai prémium divatcégek is egyre jobbak, így az igazi profi európai luxusbrandek külön márkát hoznak létre, speciálisan az ázsiai igényekre és ízlésre szabva. Így tett a Hermés is a Shang Xia nevű új márkájával. Ezzel a címkével egyébként nemcsak ruhákat, hanem lakberendezési tárgyakat is árulnak. Ahogy elnézem, jó is, hogy addig nyomulnak a külföldi cégek, amíg ekkora kegyben részesülnek. Most ugyanis még akkora nimbuszuk van, hogy azok a bevásárlóközpontok, akik képesek becsábítani őket magukhoz, egy halom kiváltságban részesítik őket. Ugyanaz megy, mint nálunk Ká-Európában a nyugati multinacionális tőkével: szinte leborulnak a lábaik elé. Annyira, hogy sok esetben egy-két évig még bérleti díj mentességet is kapnak, az ő igényeik szerint alakítják át az áruházakat, és mentesítik őket a rezsi egy része alól. Hát igen, így tényleg könnyű a terjeszkedés. A kínai luxusbrandek tulajdonosai persze nem nézik ezt jó szemmel, a Ne-Tiger alapítója például már több fórumon is kikelt az ellen, hogy nem tisztességesen bánnak velük az áruházak a saját országukban. Izgalmas piac a kínai, érdemes lenne próbálkoznia pár magyar divatcégnek is arrafelé, mert most még gyorsan lehet terjeszkedni. Persze az olyan hibrid vállalkozásokban is lehet fantázia, amiben mostanság a magyar divattervező, Zoób Kati vesz részt: ő adja az európai ízlést, a kínaiak a pénzt, és együtt - legalábbis a tervek szerint – meghódítják a világot egy új nemzetközi divatmárkával. Kíváncsian várom a fejleményeket.