Amikor valakire fókuszálunk, valamilyennek látjuk. Azt hisszük, hogy pont olyan, ahogyan mi látjuk. Pontosabban, amilyennek látni akarjuk. A saját valóságunk pedig talán köszönőviszonyban sincs a másik valódi személyiségével. Milyen jó lenne hagyni, hogy a másik az legyen, aki... de mi mit is akarunk? Hogy megfeleljen az elvárásainknak, s közben észrevétlenül erőszakossá válunk, végül csodálkozunk, miért nem működik a dolog.
Forrás:
HarmoNet
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás