A nő a legjobb munkaerő!

Ha főnök lennék, biztos csupa Hölggyel vetetném körül magam az irodában. Az csak egy dolog, hogy a kosztümök és magas sarkú cipők látványa kedves a Pasiszemnek, de ezen felül simán lepipálnak minket. Úgy értem, ha dolgozni kell… Ha én egyszer cégvezető lennék… nem leszek, de ettől független tuti ziher, hogy csupa kolleginával „dekorálnám ki” a melóhelyet. Egyrészt tényleg kell-e annál szebb kilátás, mint amikor szűk kis szoknyában lehajolnak a gémkapocsért, másrészt meg szinte mindegyikük önéletrajzában ott szerepel piros betűkkel: maximálisan terhelhető. Így aztán amíg a férfiak bőszen honfoglalóznak a gépükön, vagy titokban lesik a belső levelezésen körbeküldött pornóképeket, addig a szomszédos szobában Annácska és Klárika majd belefullad az aktahalomba. Hogy mi mondatja ezt velem? Az évek meg a rutin, kedves Hölgyolvasóim! Nyilván nem azokra a titkárnőkre gondolok, akik a kávéfőzésen, a körömreszelésen meg „azon” kívül csak arra jók, hogy mindenkinél előbb leléceljenek az íróasztaluk mögül, hanem azon társnőikre, akiknek a C-kosár mögé rejtett szíve együtt dobban a vállalatéval. A sajnálatos módon továbbra is hímközpontú társadalmi berendezkedésünk ráadásul ezt alaposan ki is használja (és még többet is keresünk…). Nem hisztek nekem? Pedig több dologgal is alá tudom támasztani az igazamat.