Megtörtént esetek az online társkeresés világából: Zoltán, a lánglelkű, bunkó poéta

@Zsoel: Van pozitív is, csak ezek mulatságosabbak voltak, és önző vagyok, szeretek röhögni. Azért azt el lehet képzelni, amikor öt-hat harmincas nő összeül, és elmeséli az élményeit. Fetrengünk a röhögéstől, az ember kínjában tud a legjobban mulatni saját magán. Egyébként olyan sztorim nincs, ami házassággal végződött. Sajnos. Pedig nagyon kívánom a lányoknak, hogy legyen végre valami eredménye a sok küzdelemnek. Olyan van, ami megért pár hónapos kapcsolatot. Azt én már pozitívnak értékelem. :D

@Angelika: Ők ilyen szándékosan "első a karrierépítés" életszemléletű, önálló, független, szingli nők, akik most hirtelen rádöbbentek, hogy "pasit kéne fogni", még mielőtt kiöregszenek a fiatalabb férfiaknál versenyképes korból és a gyerekszülésből, vagy folyamatosan próbálkoztak egész felnőttkorukban, csak egyszerűen nem jött össze nekik semmi normális kapcsolat?

@Zsoel: Az utóbbi. Minden barátnő, aki még nem talált párra, egyfolytában párkeresésben van, és volt. Egyébként mindnek volt hosszú kapcsolata, csak valamiért nem lett belőle házasság. Tipikus kényszerszinglik, akik nyomorukban már csak röhögnek saját szánalmasságukon. Na, ezért kimeríthetetlen a szorijaim tárháza, mert csak fel kell hívnom valamelyiket, és rögtön kapok valami szaftosat. Persze nem csak neten, hanem szórakozóhelyeken is keresik az igazit, amiről tudják, hogy valószínűeg nem lesz az igazi, de persze próbálkoznak. Na, onnan is vannak történetek. A legutóbbi is olyan, hogy nem nagyon bírja a nyomdafestéket, szóval vagy szépen megfogalmazom, vagy nem közlöm le. Mármint a pasi tevékenysége nem bírja a nyomdafestéket... Azok, akik nyugodt párkapcsolatban élnek évek óta, nem is hiszik, hogy min megy ma keresztül egy társra vágyó nő, aki mondjuk nem egy nagy cégnél dolgozik, és nem veszi körül ötven egyedülálló férfikolléga.

@Angelika: Üzenem nekik, hogy amíg élünk, remélünk, jól teszik, ha nem adják föl. :)
Mellesleg én elhiszem, hogy nem könnyű az életük, sőt, szerintem akkor sem lenne az, ha nagy cégnél dolgoznának, mert manapság már a férfiak sem olyanok, mint régen. Ez a nagy emancipáció meghozta azt, hogy eszük ágában sincs bókolni, udvarolgatni, pláne hosszú távra tervezni, felelősen gondolkozni stb. A nőkre egyszerűen szabad prédaként tekintenek, és kb. úgy gusztálják őket (na, ma melyiket vágjam gerincre?), mint te a húsboltban a sertésdagadót. Szóval elhiszem, hogy nem könnyű megtalálniuk a nekik való zsákmányt, de azért próbálkozzanak csak, elvégre vak tyúk is talál szemet. :)

Ráérő időmnet TWOO, badóó, páratlan és a a fene tudja még hova nem léptem be.
Nos ennyi riherongyot a föld a hátán soha nem hordott mint manapság!
Szegény fiatalok akik ma keresnek párt, nagyon szar lehet nekik.
Pénzed legyen, meg autód és húsz centi feletti...
Ha kell gyártok egy pdf-et belőlük és valamelyik nyalvános helyre kibiggyesztem.

@Angelika: Helló!:)) Nagyon jók a cikkeid, eszedbe ne jusson abbahagyni az írásukat!:))
Írjál csak nyugodtan mindenféle érdekeset, misztikusat, megdöbbentőt, fájdalmasat, vagy szépet! Mi szeretjük olvasni, és véleményezni is!:))