Iszunk, hányunk, belefekszünk - 2.rész

Az ember tényleg úgy van vele, hogy a Black Sheriff lemeze után már semmi újdonságot nem lehet mondani a metálba fojtott alkoholizmusról, és akkor hirtelen, mint anonim alkoholista-gyűlésre egy izzó söröshordó, úgy csapódott be üstökösként az osztrák Boozehounds of Hell hatszámos EP-je, ami egy teljesen új szintre fejlesztette a kukában üres üvegek után turkáló szeszkazán-rockot. A hasonló muzsikát játszó zenekarok többsége valószínűleg csak imidzsből nyomja az iszunk, hányunk, belefekszünk-attitűdöt, mindenféle valós tartalom, elhivatottság, és komolyabb meggyőződés nélkül. A bécsi szesztestvérek viszont nem viccelnek, hiszen olyan irtózatos prosztó zenével támasztják alá a komoly filozófiai mondanivalójukat, hogy valószínűleg tényleg minden este talicskában kell hazaszállítani őket a sarki kocsmából.